Akkumulátorok feltöltve

„Szóval, nem kétséges, Orbán Viktor nagy hirtelen, pillanatnyi pihenő nélkül, alighanem egyetlen éjszaka leple alatt feltöltötte akkumulátorait, majd szokatlanul sűrű piárprogram lebonyolításába kezdett, hogy mialatt a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió küldöttei itt vizsgálódnak - a média pedig értelemszerűen megpróbálja kideríteni a különböző szakmai találkozók témáit - gyorsan »elvigye a show-t« az IMF elől. Nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök ellensúlyozni akarja a nyilvánosságban a hiteltárgyalások tematikáját, meg a hozzá kapcsolódó elemzések és kommentárok dömpingjét. Hiszen ezek most kivált a közérdeklődés homlokterébe emelik a magyar gazdaság valós helyzetét - valamennyi tudósítás és interjú azt taglalja, miért kényszerül az ország a valutaalap hitelére, milyen feltételekkel kaphatja azt meg, és mekkora áldozatokat követel annak a stabilitásnak a majdani, reménybeli megteremtése, amelynek hamis trófeájával Orbán egyelőre minden alap nélkül veri a mellét.

A vehemens kormányzati médiaoffenzíva tehát azért kezdődött, hogy alkalmat szüljön a nap mint nap közölt győzelmi jelentésekre. Noha csupán virtuális diadaloknak szólnak a fanfárok; mert mindaz, amiről e gonddal celebrált ankétokon szó esik, legfeljebb politikai ámítás, légből kapott hitegetés. Magyarország valójában recesszióba került. Valamennyi adat azt mutatja, hogy nincs érdemi gazdasági növekedés, a foglalkoztatási rátát hiába kozmetikázzák a közmunkák megtévesztő számaival, nő a munkanélküliség, egyre több vállalkozás kér felszámolást, a szociális krízis folyamatosan mélyül. Az IMF-tárgyalások megkezdése pedig különösen ráirányítja a közfigyelmet erre a kétségbeejtő realitásra, amelyet Matolcsy György hagymázas ábrándképei már nemhogy nem fednek el, inkább mind élesebb fénybe állítanak - Orbán tehát kénytelen volt felpörgetni személyes propaganda- hadjáratát.

Ennek a kommunikációs sémának az a vezérmotívuma, hogy ne ragadjunk le a jelen elemzésénél - azt elintézzük a »nemcsak behódolt előttünk, de minket követ egész Európa« ellentmondást nem tűrő eredményhirdetésével -, hanem nyissunk új távlatokat, méghozzá tekintet nélkül bármiféle racionalitásra, nehogy bele kelljen bonyolódnunk a kivitelezés konkrétumaiba. Hirdessük meg a Magyarországon működő bankszektor legalább ötven százalékának hazai tulajdonba vételét; ez laikus »nemzeti« füleknek jól hangzó plánum, amelynek részleteivel, árával és időhatáraival nem is terheljük a publikumot. Aztán lebegtessük meg, hogy az energiaszolgáltatást egyszer majd nonprofit alapra kívánjuk helyezni - amiből a nagyérdemű közönség persze kihallani vélheti, hogy nemsokára megspórolhatja a gaz multik hasznát. Hogy ilyen rendszer nem létezik, hiszen működtetése közgazdasági képtelenség, azt az emberek túlnyomó többsége úgysem érti, vagyis kockázatmentesen meghirdethetjük. A lényeg az, hogy ezeket a gumicsontokat a nyilvánosság fórumain legott rágni kezdjék - addig se foglalkoznak a kényelmetlen valósággal.”