„Jön a kalauz, néz nagy csúnya szemekkel, hogy ez így mégis mi meg hogy, amikor is letámadjuk és megkérdezzük, hogy ez így mégis mi meg hogy? Miért nem lehet bringavagont csatolni? Nem mindegy, hogy 9 vagy 10 vagonból áll a szerelvény? Erre megpróbálta megmagyarázni nekünk, hogy örüljünk, hogy felszállhattunk, mert ez nem kerékpárszállítással meghirdetett vonat. NEM? Hát akkor meg miért dobja ki az internetes kereső? Miért adja ki a jegyet a pénztáros? Erre nem tudott mit válaszolni, csak elmondta a hivatalos szabályt: A vonat első kocsijának első peronjára, és az utolsó kocsijának utolsó peronjára 2-2 bringát lehet felrakni, és ennyi. Aki jön az ötödikkel, annak meg kell várnia a következőt (vagyis várjak két órát a hőségriadóban, hogy a peronon zötykölődhessen a bringám, mert ki garantálja nekem, hogy azon lesz bringavagon). A jegyet persze lekezelte, mikor gondoltam legalább visszaváltom, hiszem sima poggyászként utazik a bringám, poggyászra pedig jegyet nem kell venni. Mikor már nem tudta mivel hárítani a (jogos) kérdéseinket, inkább tovább állt, és újra felhívtam a figyelmünket, hogy még ő a jófej, hogy nem állítja meg a vonatot, és szállít le minket Kőbányán...
Egy élmény volt így utazni a 45 fokban, hogy fél szemem a fejem fölé sasolt, mikor csúszik meg, és esik a fejemre az egész bringa (szerencsére kibírta az utat, és még a rázkódástól sem lett semmi baja, csak egy kis karc, ami elfér a többi között, úgyis lassan vázfestés jön).
Végül egy másik kalauz hölgytől megtudtam (ami sehol nincs kiírva), ha 14 nappal előre jelzem a szándékom, TALÁN lesz rajta vagon (mindenesetre kipróbálom, de ha nem lesz...)
De kérdem én: Így kell megszervezni egy EU-s országban ezt? Miért nem lehet felrakni a garázsban álló vagonokat a 100km-nél nagyobb távon közlekedő vonatokra? Miért kellett 710Ft-ot fizetnem egy olyan szolgáltatásért, amit nem kaptam meg? Miért nem válthattam vissza akkor a jegyet? Követelhetném e a kártérítést az esetleges kárért, amit a bringám elszenvedett? Kihez fordulhatnék panaszommal?”