Vitatkozzunk-e a Jobbikkal?

„Kérdezni jobbára azért szoktam, mert érdekel mások álláspontja, amelyek befolyásolhatják is a sajátomat. A kiindulópontom egyértelmű volt: egyetlen olyan mozgalom sem része a demokraták közösségének, amely elveti a parlamentáris demokráciát és/vagy nemzeten belüli kisebbségekkel, osztályokkal szemben uszít, ezért arra sem lehet méltó, hogy az ország egyik legjobb egyetemén, a belügyminiszterrel beszélgessen. Kiváltképp nem úgy, hogy a Jobbik vezére rendvédelmi szakpolitikusként jelenhet meg csak azért, mert már eleget cigánybűnözőzött és alapított - bíróság által később betiltott - erőszakszervezetet. Ez történt ugyanis a Corvinus Egyetem Tárcatükör sorozatában február 16-án.

A kérdéseimre konkrét választ azóta sem kaptam. A beszélgetés moderátora, Török Gábor reagált ugyan egy blog­bejegyzésben, de nem arra, amit kérdeztem. Kifejtette, hogy mindenkit meg kell hallgatni, figyelni, kérdezni. Nem jelezte azonban, hol van a pillanat, amikor már elegendő a figyelés, és az ítélet következik: így joggal gondolhatjuk, hogy Török értékelő álláspontra a Jobbikkal kapcsolatban nem kíván eljutni, hacsak nem a szavazófülke magányában. Ehhez képest fölidézte, hogy Bokros Lajos a 2010-es választási kampányban, ahol én az MDF kampányfőnöke voltam, szintén vitára hívta a Jobbikot.

Ezzel kapcsolatban azt válaszoltam, hogy Bokros azzal a szándékkal hívta ki Vonát, hogy rámutasson a Jobbik »nemzetellenes« politikájára, amely lényegét tekintve nem ugyanaz, mint ami a Tárcatükör-beszélgetésen történt. Vona Gábor, a Jobbik hetilapjában egyoldalas álláspontot tett közzé, amelyben nem a Török Gábornak mondott félénk köszönete az igazán érdekes, hanem az a megjegyzése, hogy aki a Jobbikot nem akarja látni, tüntesse el azokat a problémákat, amelyek miatt a Jobbik létezik. Ez azért árulkodó gondolat, mert jelzi, hogy mennyire nem érdeke a Jobbiknak az általa felvetett problémákra megoldást is adnia, hiszen akkor meg is szűnne.”