Obersovszky megszűnt újságírónak lenni

Schmitt Pált meghurcolták - (Vélemény a köztársasági elnök péntek esti tévéinterjújáról) 2012. március 31. szombat 00:55 Nyilván szokatlan volt olvasóinknak, hogy Schmitt Pál ügyében az elmúlt hetekben csak a híreket ismertettük, a véleményünket pedig nem, de mivel az elnök nem közölt semmi lényegeset a saját védelmében, kivártunk, hátha, majd. A megvádolt álláspontjának ismerete nélkül aligha lett volna elegáns bármit mondanunk. Péntek este óta viszont tisztult a kép. Hadd legyen most tehát az első kijelentésem: Schmitt Pált meghurcolták. Annak, aki a tévéinterjú közben figyelni is tudott arra, amit az elnök mond, és nem csak a lemondásának bejelentését várta, ez szerintem nyilvánvaló. Mivel a plágium vagy nem plágium kérdése mára már hitvitává vált, s mielőtt baloldali-liberális (és nagyon független) olvasóinknak feltolulna a vér az agyában a fenti kijelentéseket olvasván, nézzük, mit is mondott az elnök Obersovszky riporternek - de előtte inkább azt, hogy mivel vádolják. A Schmitt elleni attak eddig két lényeges dolgot kezelt axiómaként, alapigazságként. Az egyik, hogy lopott (plagizált), a másik, hogy a doktori címét már az akkor érvényes szabályok szerint sem kaphatta volna meg. Ezzel szemben a köztársasági elnök a péntek esti interjúban két, a fentieket cáfoló állítással szembesítette az országot. Egy. Dokumentálni tudja - a papírokat az interjú előtt Obersovszky Péternek, a riporternek megmutatta -, hogy a NOB illetékeseinél ő a dolgozat megírásakor írásban érdeklődött arról, hogy felhasználhatja-e a bolgár sporttörténész, Georgijev kutatási anyagát (a videón lásd 07:15-től). Írásban feltett kérdésére azt a választ kapta, hogy mivel a NOB szellemi tulajdonáról van szó, és mert ő a NOB tagja, engedélyezik számára ezt. Ő pedig Georgijevet a doktori disszertáció végén, a forrásjegyzékben, akinek a tanulmánya eleve jegyzőkönyvek, eredménylisták és egyéb olyan források összegyűjtésén alapult, amelyek nem az ő (Georgijev) szellemi termékének számítottak már akkor sem, hanem közkincsnek, az első helyen említette. (Mint ahogy a többiek nevét is, akiknek a szellemi termékének ellopásával vádolják, szintén felsorolta.) A lopás (plágium) tehát kilőve, ezt - az interjú szerint - dokumentum igazolja. A NOB szíves közlése szerint ugyanis Georgijev az ő ösztöndíjasukként kutatott, mondja Schmitt Pál, az ő pénzükből, a tanulmány szerzői jogaihoz tehát minimum közük van nekik is. (Balliberális olvasóinktól továbbra is azt kérem, hogy ha hajlandók tovább olvasni, higgadtan figyeljenek.) Kettő. Hogy 1992-ben az egyetemi doktori cím milyen esetben volt kiadható, azzal kapcsolatban egy 1985-ben született szabályzat D. pontját kell citálnom (az A, a B és a C pontnak Schmitt eleve megfelelt - lásd a videón 05:50-től.). Ez a D pont két feltétel - vagy ez, vagy az - megléte esetén engedélyezte a dolgozat elfogadását. Vagy (egy): „A tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített önálló kutatáson alapuló új tudományos eredményt tartalmazó értekezés". Vagy (kettő): „A társadalom számára hasznos, új és gyakorlatban hasznosított alkotás bemutatása." (Utóbbi persze gumiszabály, az elvtársak nyilván magunknak alkották, de akkor ez volt érvényben. És Schmitt dolgozata ennek - az elvtársak által alkotott - kritériumnak azért biztosan megfelelt.) Ez a vád is kilőve tehát. A két feltétel közül utóbbi egy jogszabály, ami nem vita kérdése, előbbi (a NOB-engedély) pedig egy dokumentum, amit Schmittnek már csak közzé kell tennie, hogy bizonyítsa igazát. Schmitt Pál tehát, joggal, marad. Lesznek tüntetések mellette és ellene is, de a következményeknél az ügy tanulságai a következő hetek történéseinél szerintem fontosabbak. Adegy: Schmitt Pál elkövette azt a hibát, hogy - nyilván tanácsadóinak köszönhetően - későn állt ki a nyilvánosság elé, s ennek eredménye ma már aligha megváltoztatható. Aligha, hiszen az ország sajtót figyelő része három hónapja abban a tudatban van, hogy a köztársasági elnök lopott (szellemi terméket), csalt is, így nem méltó a hivatalára, sőt Magyarország szégyene. Adkettő: A hatalom birtokosai - a kétharmad bűvöletében talán? - azt gondolták, hogy nem számít, ha az elnököt a sajtóban (stb.) támadják, ezért három hónapon keresztül semmi lényegeset nem tettek ez ellen. Magam legalábbis ennek tulajdonítom, hogy - releváns információk hiányában - például még a Magyar Nemzet és a Heti Válasz is Schmitt mielőbbi lemondása mellett foglalt állást. (A Professzorok Batthyány Köre, Pálinkás MTA-elnök, illetve a budapesti KDNP-elnök nyilatkozatairól nem is beszélve.) Adhárom: Ahogyan Lengyel László az ATV péntek esti műsorában kéjjel idézte fel, (a liberális) sajtó professzionális teljesítményt nyújtott: tényeket feltárva, s azokat módszeresen adagolva, három hónap alatt kivégezte Schmitt Pált. Lengyelnek igaza van. Az elnököt ebből az állapotból, hiába a tévéinterjú kapcsán írt tények, nehéz lesz feltámasztani. Vagy ha igen, az óriási teljesítmény, nagyobb, mint a balliberális sajtóé, amit Lengyel megdicsért. Adnégy: A nemzeti oldalnak végre vissza kellene vennie az arcából és szembenéznie azzal, hogy a kétharmad már csak átmeneti állapot. Az sem biztos, hogy 2014 után többséget eredményez. Ahogy Schmittet - alig három hónap alatt - ledarálta a baloldali-liberális sajtó, ha valódi fogást talál, a Fidesszel is meg fogja ezt tenni. Ennek persze van ellenszere, de az már egy másik jegyzet témája lehet. Summázva: a péntek esti tévéinterjúban szerintem már hiába mondta Schmitt Pál, hogy „most mindenki megtudja, hogy tisztességesen jártam el". Én ugyan - látva, amit eddig nem láthattam - elhiszem neki, de az ország már hónapok óta másként tudja. Persze, innen szép nyerni.

Mit lehetett volna várni egy királyi tv-s seggnyalótól? Hát ide jutott a zorbáni média.

Amit művelt az nagyon távol van az újságírástól. Talpnyalásnak inkább nevezhető. Minimum azt meg kellett volna kérdeznie: elnök úr, miért tetszett lopni?

Én ebben semmi meglepőt nem találok. Ober eddig is hatalmas nyelvcsapásairól volt híres,minden objektívitás nélkül. De most nagyon kiváncsi leszek az echo és hírtv hirtelen megvilágosodására. Hetek óta fényezik a szart.