Érik a magyar narancs

„Kormányoldalról általában két magyarázat szokott elhangozni a romló külföldi megítélés kapcsán. Az egyik, hogy bajaink az euróövezet válságára vezethetők vissza, tehát nem tehetünk róla. A másik, hogy a magyar gazdaságpolitika szokatlan, nem tankönyvszerű lépései sértik a befolyásos pénzügyi körök érdekeit, akik ezért büntetnek minket. Mindkettő alkalmas lehet a szavazói bázis megerősítésére, de másra nem nagyon.

Egyrészt való igaz, hogy az euróövezet története legsúlyosabb válságát éli át, és ez alól a hozzá ezer szállal kötődő Magyarország sem tudja kivonni magát. A tovagyűrűző hatások azonban rendre súlyosabban érintenek minket, mint régiós versenytársainkat. Noha a folyó fizetési mérleg jelentős többlete vagy a költségvetés helyzete normál esetben nem adna okot aggodalomra, a múltban felhalmozott tetemes állami és magánadósság – azon belül is a külfölddel szembeni tartozás – mégis rendkívül sérülékennyé teszi Magyarországot a mostani környezetben. A súlyos örökség azonban kiszámítható, piacbarát gazdaságpolitikával kezelhető lenne, ahogy azt egyébként a klasszikus eszközöket tartalmazó Széll Kálmán-terv kedvező tavaszi fogadtatása is jelezte.”