Wolf Kati kudarcának igazi okairól

„Magyarország megítélése, presztízse ma – úgy általában – rossz Európában. Országimázsunk a rendszerváltás óta sokat romlott (ennek részleteiről majd máskor). Európai uniós elnökségünk ezt a negatív képet még tovább árnyalta, hiszen a kormányzat hónapok óta tartó hadakozása az Európai Unióval folyamatos címlapszereplést s negatív imázst biztosít a »magyaroknak«, aminek jelei a hétköznapok szintjén is mutatkoznak. Ez a hadakozás most is visszaütött, a politika még a popdalok versenyébe is beszivárgott, s az esélyesnek gondolt magyar versenyzőt a németek nyíltan lenullázták, a szomszédos országokban élő magyarok szimpátiája pedig valamiért nem jött át. Mindez arra utal, hogy a magyar nézőpont és értékítélet, bizony, sok esetben nagyon eltérő, nagyon más az európaitól. S talán ideje volna felülvizsgálni a gondolkodásmódunkat, hozzáállásunkat, hiszen a pofonokat nem mi osztjuk, hanem a legtöbb esetben nekünk osztják. Konkrétan, ebben az esetben Wolf Katinak.

A kudarcban persze a magyar médiának is jelentős szerepe van. A siker lehetőségének sulykolása, szuggerálása (lásd más kontextusban – ha nagyon akarjuk, sikerülni fog!) egy ilyen összetételű mezőnyben, egy ilyen szimpátia alapú szavazós versenyben nem érvényesülhet. Hiába nyilatkoztak optimistán, látnokként a hazai bennfentesek, csókosok, érdekeltek, hiába írta le egy hírportál, hogy akár még győzelemre is van esélyünk, ebben a közegben (is) inkább okos szakmai menedzselésre és jobb profi munkára lett volna szükség. Ezt mi úgy próbáltuk helyettesíteni, hogy – olvasom – a szombati döntő előtt »a külföldi magyar nagykövetségeket és rajtuk keresztül a határokon túli magyarokat is arra buzdítja a Médiaszolgáltatás-támogató Vagyonkezelő Alap, hogy segítsék Wolf Katit«.

Jól értem? Magyarország mozgósította a diplomáciai szervezetét a szavazat-maximálás céljából. Azt gondolta valaki, hogy a politika megint erőből mindent elintéz? S csak ennyire futotta! Miért nem hatékonyabb a diplomáciánk, ha már erre is használjuk? S vajon ezt az ökörséget miért nem torpedózta meg senki? S ha már politika, akkor a Facebookon miért kellett exponálnia magát Orbán Viktornak is (»Hajrá Kati!«), ami utóbb igen kontraproduktívnak bizonyult, s vajon most, hogy elmaradt a remélt siker, lesz vigasztalás a látványos bukás okán?”