Tárgyalni Putyinnal

„Ön hogyan tárgyalna a világ legpragmatikusabb államférfijával?  Ön hogyan tárgyalna egy mára gazdaságilag és katonailag újra nagyhatalmi babérokkal dicsekvő ország vezetőjével?  Ön hogyan tárgyalna Vlagyimir Putyinnal?  Ön hogyan tárgyalna Oroszországgal? 

Az elmúlt húsz évben a magyar külpolitika erre számos választ adott. Ne szépítsük: zömében rosszat. Hol történelmet kértünk számon, hol ostoba oroszellenességben éltük ki a múlt dühét, hol értelmetlen alkukat vagy egyszerűen prostiüzletet kötöttünk Moszkvával. Előbbiben többnyire a magyar jobboldal hibázott, utóbbi Horn Gyula „oroszbarát” vállalkozóinak az érdeme. Utoljára pedig – olcsó rongyként – Gyurcsány Ferenc árusította ki a kétoldalú kapcsolatokat. Félreértés ne essék, nem Oroszországnak, hanem miniszterelnökségét kihasználva, különböző nemzetiségű és pártállású üzletfeleinek. Horn emberei csak keresni akartak a magyar–orosz viszonyon, Gyurcsányék az egészet elpasszolták.(...)

Lehet azt is mondani, hogy a Mol stratégiai cég, s az ilyet minden függetlenségére valamit adó állam a saját befolyása alatt akarja tartani. Ráadásul az „autót” nem a magyar állam adta el, még csak nem is a Mol, hanem az osztrák energiacég. A slusszkulcsvesztő üzlet felelőse ott keresendő, mert stratégiai cégbe az adott országgal való egyeztetés nélkül nem szokás bevásárolni. Nemcsak Magyarországon, hanem például Oroszországban sem. Sőt, ott nagyon nem. Ha ezt az alapot elfogadjuk, lehet tárgyalni, sőt csak így lehet tárgyalni, majd adott esetben kölcsönös érdeket figyelembe véve megegyezni. Lehet engedni is, ha megéri.

Ha megéri.”