„Tisztességes polgári demokráciában többnyire csak agresszív, diktatórikus hajlamú, populista erők viszik ki a politikát az utcára (Fidesz). Természetesen megesik olykor, hogy az igazi demokraták szélsőségesektől, demokratikus intézményeket szétverő, szabadságjogokat megszüntető országrontóktól szorongattatva és üldöztetve kényszerülnek az utcán megmutatni a haladó szellem erejét (Demokratikus Charta, MSZP, Gyurcsány platformja stb.). (...)
A magyar baloldal a minél alacsonyabb nyugdíjakhoz való jog megtartásáért szervezett demonstrációt, több tucatot kitevő tüntető részvételével. Való igaz, nem kifejezetten tengernyi tömeg, ám az őket jellemző állampolgári öntudat világviszonylatban is egyedülállónak mondható. A nagy demokratikus hagyományokkal büszkélkedő francia polgárok képtelenek voltak át- és belátni a gazdasági realitásokat, nem úgy a mi tüntetőink, akik a közpénzekkel való takarékoskodás oly magas szintjére jutottak, hogy saját nyugdíjuk egy részéről is lemondanának, hogy a Nemzetközi Valutaalap gazdasági ajánlásai érvényben maradhassanak. De a mi leendő nyugdíjasaink nem oly szűkkeblűek, hogy csak a nemzetközi pénzügyi körök érdekeiért álljanak ki. A magánnyugdíjpénztárak létrehozása és regnálása elsőrangú lehetőséget teremtett arra, hogy a munkavállalók nyugdíjjárulékából néhány száz szeretett és nélkülözhetetlen baloldali politikusnak, gazdasági zseninek, érdekvédőnek és egyéb szakértőnek kényelmes szinekúrát biztosítsanak a majdan kifizetendő járadékok terhére.”