A kormány nem tud mindenkin segíteni

„Napirenden van a devizahitelesek megsegítése, ez mibe kerül majd a költségvetésnek?

Segíteni akarunk a bajba került hiteleseken - és nem csak a devizahiteleseken -, amit a Nemzeti Eszközkezelő Társaságon (NET) keresztül tervez a kormány. A segítség költségvetési kiadással jár, de ezt csak a költségvetési hiánycélon belül lehet finanszírozni. Egy félreértést szeretnék tisztázni: e csomagban túlnyomórészt nem IMF-forrásokat használnánk. A kabinet nem tud mindenkin segíteni: csak azon átlagembereken, akik számoltak a kockázatokkal. Olyan hitelesekkel nem tudunk mit kezdeni, akik a saját tehervállalási lehetőségeiken túl adósodtak el - függetlenül a devizanemtől. A segítség csakis a lakáshitelekre terjedhet ki, a fogyasztási hitelek kiváltása nem került szóba. A rossz hitelek esetében pedig nemcsak a kormánynak kell a terheket vállalni - abban az adósnak és a hitelezőnek osztoznia kell. Az állam egyedül e kérdést nem tudja megoldani, így a bankoknak is terheket kell vállalniuk, hiszen leginkább az ő érdekük, hogy a kétes hitelektől megszabaduljanak - vagyis a piaci alapú megoldást sem zárnám ki, hisz e kétes hitelek mögött jelentős ingatlanvagyon áll, ami akár bérlakásokká is alakítható.

A következő napokban helyreállnak a törvényhozásban a klasszikus keretek, vagyis a törvények legfőbb benyújtója a kormány lesz, így újra nagyobb szerepet kapnak a parlamenti bizottságok. A gazdasági és informatikai bizottság, amelynek elnöke, a következő fél évben milyen szaktörvények módosítására készül?

A bizottságnak rengeteg ágazati törvénnyel lesz teendője a következő hónapokban. Valószínűleg újra kell gondolni a hírközlési törvény egyes előírásait. Az energiagazdálkodásban megszületett egy keretszabályozás, ám az középtávon minden bizonnyal felülvizsgálatra szorul. Az állami vagyongazdálkodásban számos teendője lesz a bizottságnak, különböző vagyonelemek sorsáról kell dönteni: határozni kell a MÁV Zrt. és a BKV Zrt. finanszírozásáról, de a Malév Zrt. sorsa is nyitott kérdés. Véleményem szerint e területen olyan hosszú távú konstrukciókat kell kidolgozni a kormánynak, amelyek hosszú távon és kiszámítható módon garantálják a cégek működését.

Ez nagyobb állami szerepvállalást, az adósság átvállalását jelentené?

Áttekinthető rendszert kell létrehozni, ahol világos, hogy a közösségi közlekedésre az állam mennyi pénzt tud adni és ezért milyen feladatokat vár el. A konszolidáció az én olvasatomban nem az adósság átvállalását jelenti, hanem azt, hogy kialakítunk egy új működési és adósságkezelési stratégiát - és e mögé áll az állam garanciával vagy más finanszírozási megoldásokkal. A főváros esetében a közösségi közlekedés racionalizálásra szorul, a szolgáltató cégek kapcsolata átláthatatlan. De nem Budapest az egyetlen város az országban, ahol hatékonyabb közlekedésszervezés kialakítására van szükség - így például azt is el kell dönteni, hogy a MÁV elővárosi közlekedési rendszerei hova tartozzanak a jövőben.”