„Annyira még a leglelkesebb MDF-es SZDSZ-esek (ilyet se írt le senki az elmúlt húsz évben) sem tudnak hunyorítani, hogy Dávid Ibolyát vagy Herényi Károlyt liberális politikusnak lássák. Nincs az a dekriminalizált tudatmódosító, ami liberálisnak láttatja e választási termelőszövetkezet tagjait: Bánk Attila és kisgazdái lennének azok, vagy Katona Tamás? Liberális Csapody Miklós, aki szerint a magyar polgárok a Szent Korona alattvalói?
Tippeljük meg, hogyan szavaznának ezek a politikusok, mikor a Fidesz beterjeszti a bejegyzett élettársi kapcsolat eltörléséről szóló javaslatot, mikor a kötelező iskolai hittanóráról kell dönteni, mikor az alkotmányba írnak bele vallási klauzulákat, mikor visszaállítják Európa legszigorúbb (legrosszabb) drogtörvényét! Nincs persze ezzel semmi baj, az MDF ugyanis nem liberális párt, politikusai nem liberálisok.
Közbevetőleg megjegyezve: régi konyhai trükk, hogy az édes ételekbe egy csipet sót is teszünk. Nem sós lesz tőle, hanem épp ellenkezőleg, még inkább kihozza az édes ízt - röviden ez a véleményem arról, hogy néhány import szabad demokrata politikus beemelésével lehet-e »liberalizálni« az MDF-et. Tényleg a szabadlábon védekező MDF-maradék és a politikai turi butikból összeszedett, pörköltszaftos pitykés lajbik, illetve a Bokros Lajos Baráti Kört megalapító, féltucatnyi politológus hallgató hozza el a liberális forradalmat?
Ennyit az MDF-ről, mint a magyar liberálisok utolsó reményéről. Igen, én is annak örülnék, ha idén egy erős, független és hiteles liberális párt alakítana frakciót az Országgyűlésben - de ez nem fog megtörténni. Innen pedig már csak egy lépés, hogy az ember dühösen odavágja a vakolókanalat, hogy »jól van, akkor inkább ne legyen semmi!«.”