Az emberiség szokása, hogy csak a félresiklott forradalmakra emlékezik, a teljes sikert az idő múlásával pusztán adottságnak tekinti; ezért nem vesszük észre, hogy a kereszténység, a történelem legsikeresebb forradalma ma, a vallásosság visszaszorulásakor is meghatározza a világot – állítja Tom Holland angol történész.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Létezhet-e személyes autonómia, ha minden idegsejtünk működését a múlt határozza meg? Hogyan befolyásolja a döntéseinket a hormonháztartásunk, a bélflóránk és a környezet, amelyben családunk generációi a születésünk előtt éltek? A Stanford Egyetem agykutatója szerint az élet egyenletében nincs hely szabad akaratnak.
Hogyan lehetséges, hogy háborúk és kataklizmák idején csökken az öngyilkosságok száma? Mi hiányzik a frontról a hazatérő katonáknak, amiért depresszióba esnek? Miért akart sok európai telepes indiánná válni – s az indiánok fehérré miért nem?
A gazdasági buborékok alapja a félelem, hogy lemaradunk a nagy dobásról, amivel pénzt, presztízst és barátokat veszítünk. Az ünnepelt technológiai ötletek mögött legtöbbször nincs realisztikus terv, még a mesterséges intelligencia is csalódást okozhat – állítja a Szilícium-völgy sokat látott kritikusa.
A nyugati identitást ötszáz éve meghatározza a földrajz mint tudomány; fő tanulsága nem más, mint „a történelem zűrzavaros esetlegessége” – vallja az egyik legokosabb élő földrajztudós.
Az értelmes és hasznos innováció alapja a természet tanulmányozása.
A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
Létezhet-e szebb és komplexebb kihívás a családok, iskolák, munkahelyek számára, mint hogy visszaadják az új generációknak a felnőttkorral járó kalandot és felelősséget?
A legtöbb hibás döntés azért születik, mert a konszenzust a ráció helyett a hatalmi dinamika alakítja ki hamis alapokon; a Nyugat számára az 1950-es évek volt az utolsó szabad évtized, a kormányok, a média és a vállalatok azóta a csoportnyomás foglyai – állította 2019-es halála előtt Anglia oroszlánszívű kultúrkritikusa.
A megalománia Harari legnagyobb gyengesége. Képtelen mit kezdeni azzal az evolúciós tanulsággal, hogy a megmaradás és a versenyképesség kulcsa mindig a kisebb közösségekben rejlik.
Szerzőnk forgatókönyve talán képtelenség, és a többségnek bizonyosan nem is kívánatos. Kiindulópontja, helyzetértékelése viszont ijesztően pontosnak tűnik. Böszörményi-Nagy Gergely könyvajánlója.
A nyugati kultúrából eltűnt a polgári bátorság. Az egyéni jogok és jólét hajszolása felülírta a közösségi érdeket, s bár a szellem emberei hivatalosan szabadok, valójában az uralkodó hóbort foglyai. Nem én mondom, nem most. Szolzsenyicin mondta negyvenhat évvel ezelőtt.
Mítosz, hogy a forradalmak liberális demokráciákhoz vezetnek. A nyugati történelem elmúlt háromszáz évének esszenciája a középosztály és az arisztokrácia koalíciója, amely néha társadalmi problémákhoz vezet, ám ilyenkor a megoldás is jobbról érkezik – a tekintélyelvű modernizáció képében.
Az Instagram a kávézókat, az Airbnb a lakásokat, a Spotify a zenei ízlést uniformizálta. Az ajánlóalgoritmusok térnyerésének eredménye, hogy mindenben az emberi kultúra legkevésbé érdekes és leginkább átlagos motívumai válnak meghatározóvá. A szabályozás lehetetlen, csak a tudatosság segíthet – vallja a The New Yorker kritikusa.
A modern társadalom fejlődése a mentális és fizikai jóllét hanyatlásához vezetett; egy felsőbbrendű kultúrának nem lenne szüksége arra, hogy erőszakkal toborozzon híveket, a civilizációnk mégis tele van olyan rendszerekkel, amelyek a részvétel kikényszerítésén alapulnak – hívja fel a figyelmet Christopher Ryan pszichológus.
A kapitalizmusnak vége, ez már a technofeudalizmus kora. Az óriás techcégek nem piaci szereplők többé, ők maguk a piacok: egyetlen funkciójuk a tized beszedése tőlünk, felhőjobbágyoktól. A görögök balos sztárközgazdásza új könyvet írt.
A kapitalizmusnak vége, ez már a technofeudalizmus kora. A görögök balos sztárközgazdásza új könyvet írt.
A vallási közösségek akár versengő piaci szereplőként is értelmezhetők. Ennek is köszönhető, hogy a modern világban is sikeresek.
