A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
Kicsiny terület etnikai többféleséggel és természeti erőforrások nélkül, kitéve a geopolitika viharainak – ebből lett a 20. század egyik leglátványosabb sikertörténete. Mit tanulhat(na) Magyarország a szingapúri Lee Kuan Yew remekművéből?
Az embert az teszi különlegessé, hogy képes maga körül gazdag kulturális környezetet kialakítani. Ezt a képességünket a reneszánszban csúcsra járattuk, most azonban a technológiával próbáljuk pótolni, ami lehetetlen, új reneszánsz kell – figyelmeztetett egy lengyel polihisztor ötven évvel ezelőtt.
Nem igaz, hogy a Nyugat nyerte volna az utóbbi évszázadokat; az európai hódítók sikerei sehol nem tartottak sokáig, még kevesebbszer érték meg a befektetett pénzt és áldozatokat, Kínával pedig soha nem vette fel a kesztyűt senki – állítja a Cambridge-i Egyetem professzora.
A technológiai óriáscégek világa egy ember alkotta szörnyeteg, amellyel szemben a nyugati kormányok vesztésre állnak. Miben jár előrébb Kína? A helyes stratégia Amerika és Európa számára is a kooptálás lenne, állítja a Cambridge-i Egyetem politikatudósa.
A világ legősibb, ma is tömegesen beszélt nyelvét, hangsúlyait, rejtett üzeneteit több mint kétezer éve nem érti a Nyugat. A „nagy nyelvi fal” egyszerre járul hozzá Kína mai sikeréhez és rejtelmességéhez. Hogyan állították ezt az archaikus kódot a kínai modernizáció szolgálatába?
Az emberiség szokása, hogy csak a félresiklott forradalmakra emlékezik, a teljes sikert az idő múlásával pusztán adottságnak tekinti; ezért nem vesszük észre, hogy a kereszténység, a történelem legsikeresebb forradalma ma, a vallásosság visszaszorulásakor is meghatározza a világot – állítja Tom Holland angol történész.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Létezhet-e személyes autonómia, ha minden idegsejtünk működését a múlt határozza meg? Hogyan befolyásolja a döntéseinket a hormonháztartásunk, a bélflóránk és a környezet, amelyben családunk generációi a születésünk előtt éltek? A Stanford Egyetem agykutatója szerint az élet egyenletében nincs hely szabad akaratnak.
Hogyan lehetséges, hogy háborúk és kataklizmák idején csökken az öngyilkosságok száma? Mi hiányzik a frontról a hazatérő katonáknak, amiért depresszióba esnek? Miért akart sok európai telepes indiánná válni – s az indiánok fehérré miért nem?
A gazdasági buborékok alapja a félelem, hogy lemaradunk a nagy dobásról, amivel pénzt, presztízst és barátokat veszítünk. Az ünnepelt technológiai ötletek mögött legtöbbször nincs realisztikus terv, még a mesterséges intelligencia is csalódást okozhat – állítja a Szilícium-völgy sokat látott kritikusa.
A nyugati identitást ötszáz éve meghatározza a földrajz mint tudomány; fő tanulsága nem más, mint „a történelem zűrzavaros esetlegessége” – vallja az egyik legokosabb élő földrajztudós.
Az értelmes és hasznos innováció alapja a természet tanulmányozása.
A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
Létezhet-e szebb és komplexebb kihívás a családok, iskolák, munkahelyek számára, mint hogy visszaadják az új generációknak a felnőttkorral járó kalandot és felelősséget?
A legtöbb hibás döntés azért születik, mert a konszenzust a ráció helyett a hatalmi dinamika alakítja ki hamis alapokon; a Nyugat számára az 1950-es évek volt az utolsó szabad évtized, a kormányok, a média és a vállalatok azóta a csoportnyomás foglyai – állította 2019-es halála előtt Anglia oroszlánszívű kultúrkritikusa.
A megalománia Harari legnagyobb gyengesége. Képtelen mit kezdeni azzal az evolúciós tanulsággal, hogy a megmaradás és a versenyképesség kulcsa mindig a kisebb közösségekben rejlik.
Szerzőnk forgatókönyve talán képtelenség, és a többségnek bizonyosan nem is kívánatos. Kiindulópontja, helyzetértékelése viszont ijesztően pontosnak tűnik. Böszörményi-Nagy Gergely könyvajánlója.
