Az, ami most Kínában zajlik, rekordgyorsasággal lesz hatással a többi kontinens autópiacára is. Senki nem tud versenyezni a 100 dollár/kWh okozta árzuhanással. Bár az Egyesült Államokban is igyekeznek csökkenteni az elektromosok árát, februárban a vásárlók még mindig átlagban 52 300 dollárt fizettek egy járműért, ami nem tud versenybe szállni a BYD és társai által generált 14 és 20 ezer dolláros tartománnyal.
Még 27,5 százalékos importvám és 1000 dolláros szállítási költség mellett is jobban megéri kínait venni, mint bármit, ami Európában vagy az Egyesült Államokban kapható.
Ez lesz az egyik fő oka annak, hogy a BYD és a többi kínai gyártó az idén nagy valószínűséggel már az európai piac negyedét is letarolhatja.
Meglepő védekezés
Az egyetlen megoldás a „katasztrófa” megelőzésére az EU-ban egy teljes kereskedelmi háború elindítása lenne extravámokkal, behozatali tilalmakkal, szélsőséges korlátozásokkal – a válaszcsapásokba azonban maga az uniós, egyébként is padlón heverő ipar roppanna bele végérvényesen. Nem véletlen, hogy a kínai elektromosok terjedésének legnagyobb vesztesének, Németországnak az autógyártói éppen Kína mellé állnak az érvelésben, szabadpiacot és protekcionizmusmentességet követelve. Megközelítésük egyik oka a félelem az esetleges pekingi megtorlástól – a másik az, hogy az alacsony kínai költségeket meglovagolva az ottani gyáraik termékeit okkal remélhetik eladhatóbbnak a globális piacon.
A világ vezető olajvállalatai éppen a minap röffentek össze egy 8000 résztvevős konferencián, ahol már nem titkoltan, a lehető legnagyobb nyíltsággal beszéltek arról, hogy a zöldátállás nemcsak megvalósíthatatlan, de jelenlegi formájában és ütemezéssel felesleges, sőt káros is. Az ExxonMobil kitermelői üzletágának vezetője egyenesen úgy fogalmazott: „Az a brutális igazság, hogy a világ még nincs felkészülve erre. A nagy ügyfelek nem hajlandók fizetni az extra átállási költségeket, a fogyasztók pedig nem tudják. Lehet egész nap zöldszervezetekkel vitatkozni, de ezek a tények”.