Az egyetlen megoldás a „katasztrófa” megelőzésére az EU-ban egy teljes kereskedelmi háború elindítása lenne extravámokkal, behozatali tilalmakkal, szélsőséges korlátozásokkal – a válaszcsapásokba azonban maga az uniós, egyébként is padlón heverő ipar roppanna bele végérvényesen. Nem véletlen, hogy a kínai elektromosok terjedésének legnagyobb vesztesének, Németországnak az autógyártói éppen Kína mellé állnak az érvelésben, szabadpiacot és protekcionizmusmentességet követelve. Megközelítésük egyik oka a félelem az esetleges pekingi megtorlástól – a másik az, hogy az alacsony kínai költségeket meglovagolva az ottani gyáraik termékeit okkal remélhetik eladhatóbbnak a globális piacon.
A világ vezető olajvállalatai éppen a minap röffentek össze egy 8000 résztvevős konferencián, ahol már nem titkoltan, a lehető legnagyobb nyíltsággal beszéltek arról, hogy a zöldátállás nemcsak megvalósíthatatlan, de jelenlegi formájában és ütemezéssel felesleges, sőt káros is. Az ExxonMobil kitermelői üzletágának vezetője egyenesen úgy fogalmazott: „Az a brutális igazság, hogy a világ még nincs felkészülve erre. A nagy ügyfelek nem hajlandók fizetni az extra átállási költségeket, a fogyasztók pedig nem tudják. Lehet egész nap zöldszervezetekkel vitatkozni, de ezek a tények”.
A Big Oil szereplői figyelmen kívül hagyták a kínai zöldátállás sebességét, valamint azt a lehetőséget, amit a zöldenergia-tárolás területén a globális piacnak kínálnak. Amikor arról beszélnek, hogy az olaj iránti kereslet csúcsa valószínűleg csak a 2030-as (vagy 2040-es) években jön el, az energiaátállás pedig lassulni fog, igen rizikós játékba kezdenek. Ahogy a Bloomberg szerzője reagált a kijelentésre: „Próbálják ezt meg elmagyarázni egy kínai autókereskedőnek!”.
***
Fotó: MTI/AP/Szakcsaj Lalit