Eltűnő szakszervezetek az OECD országokban

Jelenleg tehát a szakszervezetek létezésének az a fő oka, hogy a munkavállalók számára amúgy is kedvezőtlen Munka Törvénykönyvétől kollektív szerződésben el lehet térni így kollektív szerződéssel még jobban ki lehet használni a munkavállalókat, amihez viszont szükség van egy szakszervezetre aláíró félnek. Különben még messze ennyi szakszervezet sem működne.

Na és mi változott meg az 1980-as évek óta? Hát az, hogy már nincsen hidegháború, nincsen ellenfél. Már nincsen miért jól tartaniuk a dolgozóikat, nem kell demosntárlniuk a kapitalistáknak, hogy az övék a jobb világ, lehet növelni a profitot a bérek leszorításával. A munkavállalók pedig rá vannak szorulva a kevéske kis fizetésükre így nem szakszervezeteznek. Mert aki igen neki nem lesz hosszú a karrierje a cégnél. Ezen kívül a szakszervezetek is rossz stratégiát folytatnak, de persze nem tuti, hogy tudnának jobbat. A tőke hatalom, a tőke erő, ezért a szakszervezeteknek vagyont kellene felhalmozniuk, hogy tudjanak sztrájkolni, ha szükséges. A vagyonból tudnák fizetni a sztrájk miatt kiesett fizetéseket így sokkal bátrabban mernének sztrájkolni a dolgozók, amit a munkáltatók is tudnának így eleve szztrájkra sem lenne szükség. Most viszont azt tudják a munkáltatók, hogy úgysem tudnának a szakszervezetek, ha akarnának sem, néhány igen speciális szakma kivételével. Jelenleg a szakszervezetek inkább elosztogatják a pénzüket mikuláscsomagokra, meg beiskolázási támogatásokra, és nem gyűjtenek vagyont, így sztrájkképtelenek. Na persze a vagyongyűjtéssel meg az a gond, hogy akkor meg túl nagy lenne a kísértés, hogy ellopja valaki. S persze az állam is a munkáltatók oldalán van, gyakorlatilag mit írtam a saját karrierjét vágja el a dolgozó, ha szakszervezetet szervez. Ahol pedig mégis működnek szakszervezetek azok nem valódi munkavállalói érdekképviseletek, hanem a munkáltató kezében vannak és azért vannak, hogy a munkáltató kollektív szerződést köthessen és kihasználhass annak előnyeit, s ehhez kell egy szakszervezet a cégnél, amelyik aláírja a munkáltató által kitalált kollektív szerződést. Emellett marketing szempontból is jól fest a munkáltatónak, hogy elmondhatja, náluk rendezettek a munkaügyi kapcsolatok. A szakszervezeti tisztségviselők persze csak a munkáltató bábjai, aki megpróbálná komolyan venni a tisztségét, a munkavállalói érdekvédelmet ő rövid úton ki van rúgva. Szóval az van, hogy az a kevéske létező szakszervezet sem valódi munkavállalói érdekképviselet, hanem a háttérből a munkáltató által irányított. Úgyhogy nehéz ügy az okok több irányúak, jogi, pénzügyi, egzisztenciális. Én nem tanácsolom senkinek sem, hogy belépjen szakszervezetbe a jelenlegi körülmények között, azt meg pláne nem, hogy tisztséget vállaljon, már ha tükörbe is akar nézni reggelente és nem akarja elveszíteni az állását. Sajnos ez van. Aztán még az is kellene, hogy bármi esélye legyen a szakszervezetesdinek, hogy maga a szakszervezet foglalkoztathasson főállásban embereket, akik így csak magától a szakszervezettől függenek a munkáltatóktól nem ÉS ezeknek a szakszervezeti embereknek legyen joguk belépni azokhoz a cégekhez, amelyeknél vannak tagjaik. Mert egy munkahelyen a szakszervezeti tagok és vezetők egzisztenciális függésben vannak a munkáltatótól, így nem mernek szólni. Külső ember meg nem tudja képviselni őket, mert őt meg be sem engedik a cég területére. De az állam ugye a munkáltatók pártján van, mert nekik van sok pénzük, meg lobbierejük, nem a munkavállalóknak.

Nem a szakszervezeti vezetőkkel van a baj. Ebben a jelenlegi rendszerben és helyzetben nem igazán lehet sokkal többet elérni. Ha nem hiszed, akkor próbáljad ki és megtudod!

Kedves Sandrine és tsai! Állítom, hogy a "harcos" szakszervezetek csak addig érték el céljainak egy részét vagy egyáltalán nem érték el,amíg a munkaadókat meglepetésként érte a "harc".Bizonyos idő elteltével felkészültek és annyira a finomhangolták az "ellenállás" módjait,hogy ma már csak néhány nagyobb érdekképviselet tud részleges eredményeket elérni. Megoldás is van! Az Üzemi,Ágazati Tanácsok rendszere megoldaná a problémát,ha a szakszervezetek/de főleg azok vezetői/nem vennék hatalmuk és pozícióik elleni támadásnak a rendszer átalakítását esetleg gyökeres megváltoztatását. Ha egy érdekvédelmi szervezet nincs állandóan képben és nem tud együttműködni/sírni és nevetni/ a munkáltatóval előbb vagy utóbb nevetségessé válik.