Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
Fotó: Unsplash
Az első modern értelemben vett enciklopédiát Denis Diderot, a francia felvilágosodás egyik neves figurája kezdte szerkeszteni, 1751 és 1772 között jelent meg. Diderot Voltaire híveként nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy a világ minden tudását összefoglalja egy könyvsorozatban. A kísérlet magában hordozta a felvilágosodás minden érdemét és születési hibáját, és ez bizonyos értelemben minden enciklopédiára igaz: nem lehet a világ minden tudását egy kiadvány(sorozat)ba elhelyezni, még akár csak egy téma mentén válogatva sem.
Az enciklopédiák szükségszerűen felületesek, vitákra adnak okot és nem mutathatják be még csak egy témakörnek sem a teljességét. Ezért
üdítő a néhai Gerő András történész posztumusz megjelent e-könyvének mindjárt a címe is,
hiszen a kötet a magyarországi holokauszt történetének kisenciklopédiáját ígéri, és mindjárt bevezetőjében belátja, hogy a vállalkozás, melyet tett, csak részleteiben teljesíthető.
Gerő András egyike volt a magyarországi liberalizmus, a dualizmus, illetve Budapest története legnagyobb szakértőinek,
de – talán a fenti témák okán is – közel állt a szívéhez a zsidóság történetével való foglalkozás is. Gerőnek szívügye volt ez a könyv. Fontosnak tartotta, hogy létrejöjjön egy, az eddigi kutatásokat, adatokat, információkat összegző, azokat szükség esetén korrigáló és megannyi újdonságot is szolgáltató kisenciklopédia a magyarországi zsidó holokausztról” – írja bevezetőjében Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója.
Munkásságából mégis kissé kilóg a könyv, olyan értelemben, hogy szorosabb értelemben vett kutatási területétől kissé távol eső évszámokkal, nevekkel, fogalmakkal találkozunk benne. Ez nem feltétlenül gond: voltaképpen a holisztikus, mindenre kiterjedő szemlélet teszi egyesek szerint az igazán nagy történészt.
A vállalkozás tehát magában hordozza a friss szemlélet behozását és a tágabb összefüggések megértését is,
olyan szempontokat mutatva be, melyeket egy „mezei” holokauszt-kutató talán észre sem venne. Bevezetőjében maga Gerő utal rá – s igaza is van –, hogy Randolph L. Braham földrajzi enciklopédiáin kívül a magyarországi holokausztnak ezidáig nem született enciklopédiája.
A kötet először kísérletet tesz az áldozatok számának meghatározására,
s ebben a fejezetben három szinten mutatják be, hány áldozata volt a magyarországi holokausztnak. A fejezet meghatározza az üldöztetést elszenvedők számát, másodszor a halálos áldozatokról való ismereteinket foglalja össze, s végül a gyermekáldozatok számát igyekszik meghatározni. Ezt egy statisztikai adattár követi: bemutatja – nem is a teljesség igényével – a magyarországi hivatalos statisztikai adatgyűjtés során felhalmozott ismereteket, amelyek relevánsak lehetnek a holokauszt kutatása során.
Forrása főleg a KSH adatai, de szerepelnek minisztériumi adatközlések is. Különösen fontos a kronológiai része a könyvnek, noha itt fontos jelezni, hogy egy effajta kronológia már 2014-ben elkészült a néhai Haraszti György történész tollából is. A kronológia napjainkig folytatódik, ezt indokolja a túlélők jelenléte Magyarországon, másrészt pedig a magyar állam és társdalom holokauszthoz és emlékezéshez való viszonyának megértése is fontos eleme a történetnek.
Ezt követi egy személymutató, amely főleg a magyar szereplőket veszi sorra a magyarországi holokauszt esetében – elkövetők, embermentők, ismertebb túlélők vagy áldozatok –, de a nemzetközi kitekintés és erős, szerepel például Anne Frank is. Mint a kötet jelzi: a névsor nem teljes, de reprezentatív.
A kisenciklopédia ezt követően néhány alapvető fogalmat kíván tisztázni,
melyek közvetlen vagy közvetett módon kapcsolódnak a magyarországi vészkorszakhoz. „A fogalmi felsorolás ugyan nyilvánvalóan bővíthető, de megítélésünk szerint tartalmi vonatkozásokban minden olyan kategóriát érint és tartalmaz, amely elengedhetetlenül szükséges a folyamat történelmileg értelmezhető leírásához” – írják a szerkesztők.
Ezt követi a kötet egyik legizgalmasabb és leginkább formabontó része, ez az „antiszemita értelmező zsebszótár”, amely arra tesz kísérletet, hogy belehelyezze az olvasót abba a nyelvi közegbe, amelyben a holokauszt Magyarországon végbement. Ez különösen fontos, mert nem hogy az átlagolvasó, de még a legtöbb történész is gondban lenne, ha értelmeznie kéne olyan fogalmakat, mint az „Aladár”, a „szíriai”, a „tintabillencs” vagy „izroindián”.
Az egyes kifejezéseket gazdagon válogatott korabeli idézetek helyezik kontextusba.
A kötet szintúgy fontos, kiemelést érdemlő része a fogalomtár és a személynév-mutató. A legfontosabb nevek és szereplők mellett olvashatunk olyan fontos, kevéssé ismert személyekről, mint az embermentő Berkó Pál, továbbá Bernhardt Sándor és Kiss Pál deportálásoknak ellenálló polgármesterek, vagy éppen Magyar Dezső, az emberséges rendőr.
A fogalmak terén a kötet helyesen tisztázza, hogy a nyilasok alatt is voltak deportálások, helyesen tudja, mi a „keret” (mely fogalom nélkül a munkaszolgálat története nem értelmezhető), és
végre-valahára a „kollaboráció” fogalomkörében helyezi el a deportálások kérdését.
A kronológiai rész olyan fontos részletekre is ügyel a kézenfekvő és minden felsorolásban helyet érdemlő dátumok mellett, mint hogy mikor adták ki először a Mult és Jövőt vagy éppen a Zsidó Szemlét. Apró pontosítások, kiegészítések természetesen megtehetők lennének, de ez minden hasonló kötetre jellemző, és a Bolgár Dániel történész és Ökrös Fruzsina szociológus segítségével született enciklopédia értékéből nem vesz el.
Gerőnek posztumusz megjelent, értékes kötete ismét emlékeztetett: hatalmas veszteséget jelentett a magyar történettudomány számára halála. Születésnapjához közel – milyen ironikus: a professzor úr október 7-én ünnepelte volna a napot –
azzal is emlékezhetünk Gerő tanár úr munkásságára, hogy kezünkbe vesszük és használjuk az igényes, értékes információkat tartalmazó kiadványt.
A magyarországi zsidó holokauszt kisenciklopédiája. A koncepciót kialakította, szerkesztette és az előszót írta: Gerő András. Bp., Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, 2024. 949 oldalon. (e-könyv).
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
A hazai kávézás történetét talán még sosem tálalták elénk ilyen okos, mégis szórakoztató módon, ráadásul közpénz felhasználása nélkül.
„Miért cserélném le a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek?” – vetette fel a Nobel-díjas író.
Míg Bandholtz tábornok lovaglóostorral kergette el a Nemzeti Múzeumtól a betolakodókat, addig a magyar tiszt furfanggal igyekezett menteni a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum kincseit.
Mindenről részletesen beszámoltak.
A TV2 dokumentumsorozatának legújabb részében kilépünk Magyarország területéről, hogy a kézilabdázó házaspár és az erdélyi fesztiválszervező példáját látva magunk is átéljük: csak az országnak van határa, a nemzetnek nincs.
