Arra a kérdésre, hogyan érintette az a vélekedés, hogy valójában nem is tűnt el és csak a média kedvéért van az egész, Rakonczay azt válaszolta: igazából nem izgatja fel, természetesnek veszi, hogy egy tenger vagy óceán nélküli országban az emberek nem tudják, milyen a nyílt vízen hajózni ilyen kis hajóval. Magáért csinálta, átélte, és nem az a dolog lényege, hogy az emberek mit gondolnak erről - hangsúlyozta.
A feleségét azért kérte, hogy ne küldessen keresőket, mert tudta, bármi történhet: a műholdas telefon beázhat, beeshet a vízbe, vagy lekapcsolhatják a műholdas rendszert. A keresési terület pedig olyan nagy, hogy nem lehet észrevenni az embert, és úgyse találnák meg. Az első szakaszon még mindegyik hajó átszólt, megkérdezték, jól van-e, fölvegyék-e. A nyílt szakaszon ez már nem működött, hiszen ha pont nem néztek arra, amikor például fellőtte a jelzőrakétát, akkor nem is vehették észre. Egy áruszállító 300 méterre ment el mellette, ekkor füst-jeladóval próbálkozott, sikertelenül.