Kapuzárási pánik: Németországgal az élen számolják fel a szabad mozgás térségét az Európai Unióban

Nyitóképen: Magyar kerítés, az Európai Unió külső határa Szerbia felé. Fotó: AFP / Oliver Bunic  

Németország múlt kedden jelentette be, hogy szeptember 16-án legalább hat hónapra minden szárazföldi határán visszaállítja az ellenőrzést, tekintet nélkül a schengeni megállapodásra. Habár a határellenőrzés visszaállítása hivatalosan ideiglenes, sokan attól tartanak, hogy a döntés újabb szöget ver a schengeni megállapodás koporsójába.

A személyek szabad mozgása

Az Európai Unió négy alapszabadsága az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlása, ezek közül a személyek szabad mozgását garantálja a schengeni egyezmény. Az 1985. június 14-én aláírt megállapodásban arról döntött az Európai Gazdasági Közösség öt tagja – Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság –, hogy közös határaikon fokozatosan megszüntetik az ellenőrzést. Jelenleg huszon­három uniós ország mellett Izland, Norvégia, Svájc és Liechtenstein tagja az övezetnek.

A schengeni rendszert felborító német terv részletei – például a személyazonossági okmányok ellenőrzésének gyakorisága és intenzitása –, valamint az, hogy hogyan felel majd meg így Németország az övezet szabályainak és az uniós jognak, még nem világos. „Tovább akarjuk csökkenteni az illegális migrációt. Ehhez újabb lépéseket teszünk, amelyek túlmutatnak az érvényben lévő átfogó intézkedéseken” – mondta a héten Nancy Faeser, Németország bel- és közösségügyi minisztere.

„A világ egyetlen országa sem képes korlátlan számú menekültet befogadni” – írta a politikus az Európai Bizottságnak címzett levelében, amelyben a korlátozás szükségességét bizonygatta. Németországot aggasztja „a dublini rendszer növekvő diszfunkcionalitása” – ennek az uniós szisztémának az értelmében a menedékkérőkkel annak az országnak kell foglalkoznia, ahová először érkeztek. Berlin most arra keresi a módot, hogy a migránsokat a blokk peremén fekvő országokba, például Bulgáriába, Görög­országba, Olaszországba és Romániába küldje, ahol a kérelmüket eredetileg fel kellett volna dolgozni.

Az Olaf Scholz kancellár kormányában növekvő repedés jeleként a zöldek levelet írtak az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek, amelyben megkérdőjelezték koalíciós társuk lépésének jogszerűségét. Kijelentették: nincs statisztikai bizonyíték arra, hogy a határellenőrzés hatékonyan akadályozza meg az illegális migrációt.

Az Európai Bizottság kifejezetten óvatosan rea­gált a német döntésre, hogy elkerülje az ellenségeskedést az unió legbefolyásosabb tagállamával. A testület arra hivatkozik, hogy a schengeni kódex értelmében a tagállamok jogosultak belső határ­ellenőrzést végrehajtani „a közrendet vagy a belső biztonságot érintő súlyos fenyegetés esetén, ha ez szükséges és arányos”.

Vegyes reakciók

Németország lépése meglepetést és rosszallást váltott ki azok körében, akik a német határon keresztül ingáznak. És nincsenek kevesen: a német munkaügyi hivatal szerint a szomszédos országokból 240 ezer ember érkezik munkavállalás céljából.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök elfogadhatatlannak minősítette a bejelentést, és közölte, hogy kormánya sürgős konzultációt kezdeményez más érintett államokkal. „Lengyelországnak nem az ellenőrzések fokozására van szüksége a határainkon, hanem az olyan tagok, mint Németország nagyobb mértékű bevonására az EU külső határainak őrzésébe és biztosításába” – mondta a DPA német hírügynökség által közölt kommentárjában. Kérdés az is, mi történik a német határokon visszafordított emberekkel. Gerhard Karner, Ausztria belügyminisztere fogadkozott, hogy országa nem fogad be egyetlen elutasított menedékkérőt vagy migránst sem.

„Itt nincs helye az alkudozásnak. Ez a törvény. Ezért utasítottam a szövetségi rendőrség igazgatóját, hogy ne hajtsa végre a bevándorlók visszafogadását” – jelentette ki a Bildnek. Csehország felhívta a figyelmet arra, hogy valószínűleg mások is követni fogják Németország példáját. Hana Malá belügyi szóvivő úgy nyilatkozott: „Ez alapvető eltérés lenne a jogszabályoktól és magától a schengeni elvtől, ami az egész térségben dominóhatáshoz vezethet.”

Görögország szintén figyelmeztette Német­országot: az Európába irányuló megnövekedett migránsáradat nem oldható meg azzal, hogy Berlin „egyoldalúan felszámolja” a schengeni övezetet. A Karl Nehammer osztrák kancellárral Bécsben folytatott megbeszélése során Kiriakosz Micota­kisz görög miniszterelnök hangsúlyozta, mennyire fontos prioritásként kezelni az uniós migrációs és menekültügyi paktum végrehajtását.

A németek nyugati szomszédságában viszont üdvözlik a lépést: „Ha Németország megteheti, mi miért ne tehetnénk meg?” – tette fel a kérdést Geert Wilders, akinek bevándorlásellenes Szabadságpártja első lett a tavalyi holland választáson, és jelenleg a kormány vezető tagja. „Ami engem illet, úgy vélem, minél előbb, annál jobb” – fogalmazott Dilan Yeşilgöz-Zegerius a holland jobboldali-liberális Szabadságért és Demokráciáért Néppárt részéről.

„Schengen a külső határok elégtelen védelme miatt fog összeomlani” – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón. Úgy fogalmazott, hogy Berlin kétszer verte szét a schengeni rendszert: 2015-ben és most. „Annak örülünk, hogy Németország felismerte a határok ellenőrzésének fontosságát, de korábban kellett volna” – hangsúlyozta.

Az övezet válsága nem a héten kezdődött. Az Európai Bizottság nyilvántartása szerint 2006 óta a tagállamok 441 bejelentést nyújtottak be a határ­ellenőrzés újbóli bevezetéséről, ezek közül csak 35 keletkezett 2015 előtt. Jelenleg nyolc schengeni országban, köztük Németországban van ellenőrzés: Ausztria október 15-éig Csehországgal, november 11-éig pedig Szlovéniával és Magyarországgal közös határszakaszán állította vissza az ellenőrzést. A döntést Németországhoz hasonlóan az illegális migráció megfékezése, a menekültügyi rendszerre nehezedő nyomás enyhítése, valamint a terror­fenyegetés megállítása céljából hozták.

A svéd hatóságokat elsősorban a Hamasz Izrael elleni támadása és a gázai offenzíva motiválta, „amelyek fokozták a feszültséget Svédországban és más tagállamokban, növelték a súlyos erőszak és az antiszemitizmus által motivált támadások kockázatát, veszélyt jelentve a közrendre és a belső biztonságra”.

Franciaországban május 1-je óta az összes belső határon tartanak ellenőrzést, és várhatóan október 31-éig érvényben marad az intézkedés. Párizs a schengeni külső határokon tapasztalható folyamatos áramlással, az illegális határátlépések jelentős növekedésével, valamint a befogadási rendszerre nehezedő nyomással és a fokozott terrorfenyegetettséggel indokolta döntését. 

Olaszország a G7-elnökség, az illegális migráció és a növekvő terrorveszély miatt december 18-áig megerősítette a határőrizetet.

Ér még bármit Schengen?

A körülmények megkérdőjelezik azt, hogy a határellenőrzés „csak kivételes és csak végső esetben alkalmazható”, ahogyan azt a schengeni kódex kimondja, ma már a hat hónapos joghatáron túlterjeszkedve alkalmazzák a tagországok.

Egy áprilisban közzétett jelentésében az Európai Bizottság a jelenséget „különös aggodalomra okot adó kérdésként” azonosította, és felszólította az országokat, hogy fokozatosan szüntessék meg az ideiglenes ellenőrzéseket „a közös kihívások fenntarthatóbb közös kezeléséhez”. A tagállamok azonban vonakodnak engedelmeskedni a bizottság felhívásának, mivel a területet nemzeti hatáskörnek tekintik. A határellenőrzés megszüntetésével szembeni ellenállásról 2022-ben az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy Ausztria jogellenesen terjesztette ki az ellenőrzést a magyar és a szlovén határra. Ennek ellenére Bécs különféle indokokkal magyarázva továbbra is alkalmazza az ellenőrzést.

Mindez emlékeztet minket a tényre:

Schengen jövőjét nagyfokú bizalmatlanság és bizonytalanság jellemzi.