Az antiszemita baloldali tüntetések túllépnek a szólásszabadságon – amerikai jogásztudós a Mandinernek

2024. május 05. 19:39

Ilya Shapiro szerint Budapest a leginkább zsidóbarát főváros egész Európában, Brüsszel pedig lopakodva veszi el a hatalmat a tagállamoktól. Interjúnk!

2024. május 05. 19:39
null
Veszprémy László Bernát
Veszprémy László Bernát

Ilya Shapiro jogász, a Manhattan Intézet vezető munkatársa, korábban a Georgetown Center for the Constitution ügyvezető igazgatója és vezető előadója volt. Most ismét Magyarországon járt, ahol az alkotmányosság, a szólásszabadság és a Hamász-párti tüntetések kapcsán adott elő. Korábbi interjúnkat itt olvashatják vele.

Fotó: MCC / Gyurkovits Tamás

*

Ön Magyarország és az EU közötti feszültségekről és az amerikai föderalizmusról beszél Magyarországon, és arról, hogy ezeket a kérdéseket hogyan látják másképp az egyes kontinenseken.

Előadásokat tartok Magyarországon az amerikai Legfelsőbb Bíróságról, az akadémiai szabadságról és az amerikai felsőoktatás válságáról, az antiszemitizmusról és a szólásszabadságról, az elnökségről és a közelgő elnökválasztásról, valamint a közigazgatás és a bürokrácia változásairól. Úgy gondolom, hogy Magyarország most olyan helyzetben van, ahol folyamatos feszültségek vannak az EU-val a hatáskörök megosztása, a jogállamiság különböző felfogása, ilyen jellegű viták miatt. És vannak felszínes párhuzamok egyrészt az amerikai föderalizmus és a hatalom központosításáról, illetve az államok hatalmának érvényesítéséről folytatott viták között; másrészt pedig aközött, ami Európában történik az EU szuperstruktúrájával és az egyes nemzetekkel. A kérdések hasonlóak, ha így fogalmazzuk meg őket – de abban különböznek, hogy Európában különböző országok vannak, különböző kultúrákkal és különböző történelmekkel. Amerikában minden egyes állam angolul beszél, az Egyesült Államok része. 

Európában létezik az, amit  „demokrácia-deficitnek” neveznek, 

mivel az elszámoltathatósági mechanizmusok nem ugyanúgy működnek, mint az Egyesült Államokban, ahol mindenki szavazhat az elnökválasztáson. Úgy gondolom tehát, hogy az európai viták most élesen érezhetőek Magyarországon, de az EU történelme során számos más ország is ellenállt a Brüsszel által gyakorolt átfogó ellenőrzésnek. Ami azt illeti, Nagy-Britannia is ilyen aggodalmak miatt lépett ki az EU-ból. Úgy gondolom tehát, hogy az összehasonlító jogászok és az összehasonlító politológusok hasznos dolgokat tudnak mondani, amelyek értékesek lehetnek az itt folyó vitában.

Ön említette valahol a hatalom Brüsszel által történő lopakodó átvételét. Hogyan történik ez?

Nem vagyok szakértője az uniós jognak, de úgy látom, hogy 

az EU-bürokrácia már egyre több és több hatalmat akar magának 

anélkül, hogy a nemzeti parlamentek szavaznának arról, hogy így legyen-e. Ezért beszélünk a hatalom lopakodó központosításáról. De óvatosnak kell lennünk a terminológiával, mert Amerikában, amikor föderalizmusról beszélünk, az azt jelenti, hogy a hatalom visszaszorul az államokhoz. Itt azonban a föderalizmus inkább a szövetségi, azaz az EU-kormány növekedéséről szól. Az Egyesült Államokban, is volt egy lopakodó központosítás egy kicsit korábban Franklin Roosevelt alatt, például amikor az alkotmányt nem módosították, de hirtelen a szövetségi kormány kapott olyan új hatásköröket, amelyek nem voltak korábban. Szóval ezt mindenképpen érdemes figyelni. És talán koalíciót lehetne kötni más országokkal, amelyek hasonlóan érzik, hogy különböző kérdésekben, különböző módon elveszítik az ellenőrzést a kormányuk felett.

Az Egyesült Államokban ez a vita a Legfelsőbb Bírósággal kapcsolatos, és különösen az abortusz témájával kapcsolatban, igaz?

Nos, ez más. Az Egyesült Államokban a hatalmak központosítása történt meg, de mindig is úgy éreztük, hogy az egyéni jogok védve vannak, legalábbis a polgárháború után, amikor az alkotmányt megváltoztatták, hogy a szövetségi bírósághoz fordulhass, hogy megvédd az egyéni jogaidat az állam megsértésével szemben. Az abortusszal kapcsolatban az történt, hogy az abortusz alkotmányos védelmének értelmezése megváltozott. Így ez a kérdés visszakerült az államok hatáskörébe, hogy államonként döntsenek róla.

Az antiszemitizmust és a szólásszabadságot is említette előadásai témájaként.

Egy hónappal 2023. október 7-e után írtam egy cikket, amikor hatalmas tüntetések, tiltakozások és zavargások voltak az amerikai egyetemi kampuszokon. Van valami szembetűnő ebben, és abban, hogy 

az antiszemitizmus szíve Amerikában, úgy tűnik, az egyetemi kampuszokon van, amelyekről azt gondoltuk, hogy a legműveltebb, legprogresszívebb emberek vannak ott. 

És mégis, pont ott történik most ez. S ott van az emberek szólásszabadságra vonatkozó elképzeléseinek kérdése. Hiszen még az antiszemitáknak is van szólásszabadságuk, még a rasszistáknak is van szólásszabadságuk. És valóban, az alkotmány védi a gyűlöletbeszédet, a sértő beszédet. De meg kell értenünk, hogy sok minden, ami történik, nem „beszéd”. Valaki bántalmazása vagy tulajdon megrongálása nem védett, még akkor sem, ha azt politikai indíttatásból teszik. A legkreatívabb vagy legszínesebb példa erre, amiről olvastam, az volt, amikor valaki egy olyan épületre vizelt, ahol egy zsidó szervezet működött, és azt mondta: „Nos, ezt azért teszem, hogy kifejezzem az ellenállásomat”. Sajnálom, de nem kaphat védelmet a nyilvános vizelés vádja ellen, csak mert politikai célból teszi. Nem védekezhet egy személy, ha megver valakit, és testi sértéssel vádolják, azzal hogy „azért tettem, mert nem értek egyet az illető politikájával”. Tehát különbség van a beszéd és a magatartás között. Ha azt mondja valakinek, hogy „meg foglak ölni”, az erőszakra való felbujtásnak minősül, és a bíróság ezt úgy határozta meg, hogy az közelgő sérülés okozásával való konkrét fenyegetés, amelyre felszólít. Tehát csak egy tüntetés, ahol rossz dolgokat mondanak – ez védett. De ha a tüntetésen azt mondja valaki, hogy „ezért minden zsidót meg kell ölni”, vagy „ezért minden zsidót, akit ma lát, vágj pofon” – az nem védett.

Ez minden, amit csinálnak?

Egy másik kategória, amelyet meg kell érteni, az, amit a jogászok „idő, hely és mód szerinti korlátozásnak” neveznek. Az egyetemen vannak olyan szabályok, amelyek szerint nem lehet megzavarni az órákat, vagy ha egy szervezet meghívott egy előadót, nem lehet bemenni abba a terembe és megzavarni az eseményt. Láttunk már olyan aktivistákat, akik autópályákat vagy utakat torlaszoltak el – megint csak, függetlenül attól, hogy miért teszik, nem tehetik ezt meg. Erről beszélek ebben az előadásban.

Ezt természetesen a foglalkozása miatt jogi szempontból közelíti meg. De a kérdés: honnan jön ez a sok antiszemitizmus az egyetemeken? Milyen szellemi fejlemények vezettek ahhoz, amit most látunk?

Ennek nagy része a posztmodern ideológiából, a „kritikai elméletből” származik, amely Ausztriában és Németországban született az 1930-as és '40-es években. És eljutott Amerikába, de nem a náci dolgokra gondolok. A posztmodern egy ultrabaloldali, radikális felfogás, miszerint az igazság objektív, és minden struktúra illegitim. Át kell értékelni őket az „elnyomás” relatív szintje szempontjából. Van egy hierarchia a kiváltságok között. Tehát valaki, aki kiváltságosabb, nem érdemel ugyanolyan védelmet, mint valaki, aki kevésbé kiváltságos. Ez az identitás alapú politika alapja, akár faji, akár nemi, akár osztály, vagy valami más kontextusban. 

Az antiszemitizmus kontextusában pedig a zsidókat tekintik elnyomó osztálynak, legalábbis ezt mondja a dekolonizáció ideológiája. 

És minden zsidóellenes cselekedet ezáltal igazolható. Az amerikai felsőoktatásban sok ilyen dolog a „sokszínűség, egyenlőség és befogadás irodáktól” származik. Ezeket a kifejezéseket orwelli módon használják, hogy az ellenkezőjét jelentsék annak, amit valójában jelentenek. És ebben a kontextusban, ha „védik a faji kisebbségeket”, ha „védik a hátrányos helyzetűeket”, az azt jelenti, hogy a zsidókat támadják. Ez a helyzet az egyetemen is sokszor ebből fakad. Az antiszemitizmus általában véve gyakran a „kanári a szénbányában”, vagy a fő jel: amikor antiszemitizmust látunk, az azt jelenti, hogy a felszín alatt sokkal több probléma és betegség van az amerikai felsőoktatásban, beleértve az intellektuális korrupciót, az erkölcsi hanyatlást, és egyszerűen a felsőoktatás küldetése eredeti felfogásának összeomlását.

Szerintem érdekes, hogy korábban azt mondták, hogy csak az izraeliekkel és a cionistákkal van problémájuk, legalábbis 1967 után. De mostanában úgy tűnik, hogy általában a zsidókról beszélnek.

Elméletben egy okos ember talán meg tudja különböztetni az anticionizmust az antiszemitizmustól, de a gyakorlatban teljesen átfedik egymást. Ezért vannak ezek az úgynevezett „anticionista tüntetések” a zsinagógák előtt Amerikában. Ezek a zsinagógák nem tettek semmit, semmi közük az izraeli hadsereghez, és mégis zsinagógákat támadnak meg, embereket támadnak meg ilyen szervezetek előtt, vagy zsidó közösségi szervezeteket fenyegetnek. Úgy gondolom tehát, hogy ez egy hamis felosztás. Ez egy fügefalevél. És ismétlem, ha megnézzük a Twitter-csatornákat vagy más közösségi médiát azoknál az embereknél, akik azt állítják, hogy ők csak anticionisták, akkor általában az antiszemitizmus legvadabb formája fogad minket.

Milyen tapasztalatokat szerzett Magyarországon?

Budapest valószínűleg a legzsidóbarátabb város Európában, 

ami elképesztő az itteni történelem miatt, és azért is, amit a jelenlegi állapotról elmond a kontinens többi részén. A nemzetközi médiában sok vád éri Magyarországot az antiszemitizmussal kapcsolatban. Az igazság ennek éppen az ellenkezője. Manapság a dolgokat átértelmezik, hogy az ellenkezőjét jelentsék annak, amit valójában jelentenek, és ez ebben az esetben is igaz, akár a hivatalos kormányzati politikáról beszélünk, akár csak az utcán tapasztalt érzületről. Jelenleg, ahogy mondtam, szerintem Budapest a legzsidóbarátabb európai főváros.
 

 

Összesen 324 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sentimental
2024. május 07. 13:09
Ez a Makron felesége egy cigihangú cigánykurva
catalina11
2024. május 06. 15:25
blődli..
2024. május 06. 10:11 Szerkesztve
Talán ha nem karhatalmi megoldásokat alkalmaznának, a közvélemény is jobban reagálna rá. Pl. Mi az, hogy Magyarországon lehet tüntetni Izrael mellett, de Palesztína mellett nem? Nem kedvelem az arabokat, de kikérem magamnak, hogy az állam megmondja, miben nem érthetek vele egyet, és miben tilos mást gondolnom! Engedjék a Palesztin tüntetéseket is, vagy tiltsák be az Izraelit is! Hagyjanak fel a kettősmércével.
catalina11
2024. május 06. 08:04
Osztap_Bender 2024. május 06. 07:00 Amint egy zsidó személy kerül a mikrofon elé, vele jön az antiszemitizmus. Láthatatlanul, de ott áll mögötte. Akinek nagyon jó a szeme, az láthatja, hogy a láthatatlan dolog folyamatosan növekszik és lassan nem fér bele a képernyőbe. Nemzetközi szinten már az "égig érő paszulyt" is megelőzte méretben. A zsidók Istenei manapság a holokauszt, az antiszemitizmus, a pénz, a profit és a terror. Saját bűneikről, hiányosságairól, tévedéseikről soha egyetlen szót sem ejtenek. Mindannyian a hasbara kézikönyvből tanultak." amit ők írtak!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!