A kommunista elitbe született, de saját politikusi rátermettsége is kellett ahhoz, hogy Kína elnöki székéig emelkedjen – és ott is maradjon. Portrénk Hszi Csin-pingről, aki e napokban látogat Magyarországra.
Nyitókép: Shutterstock
Május nyolcadikán immár elnökként érkezik hazánkba Hszi Csin-ping. Arról, hogy hogyan került ebbe a pozícióba Kína vezetője, miképpen él a hatalommal, és mi várható magyarországi látogatása során, Salát Gergely sinológust, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját kérdeztük.
Már nagyon érett a kínai elnök magyarországi látogatása”
Az 1953-ban Pekingben született Hszi egyike annak a sok ezer kádergyereknek, akinek a szülei különösen magas pozícióban dolgoztak. Azok közé tartozott, akiknek a nyolcvanas-kilencvenes években az édesapja egyengette a karrierjét, de a családi háttér mellett rátermettségre is szüksége volt, hogy a sok „herceg” közül ő kerüljön ki győztesen a 2000-es évek közepén. Főleg, hogy az édesapja, Hszi Csung-hszün többször is kegyvesztetté vált a Kínai Kommunista Pártban – a legendárium szerint Csin-pinget is csak a hetedik próbálkozásra vették fel a szervezetbe. Az édesapja végül Teng Hsziao-ping regnálása alatt szerzett újra hatalmat.
A karrierje alapján elmondható, hogy Hszi ifjabb korában nem volt markáns politikus: szép csendben járta végig a hierarchiát a párton, az államigazgatáson belül. Salát Gergely szerint az átlagnál „nyilván kicsit gyorsabban, kicsit egyszerűbben tehette ezt meg”, azt azonban hangsúlyozni kell: ha súlyos hibát követett volna el, nem juthatott volna a hierarchia csúcsára. Nem volt nagyobb botránya, igaz, hangos sikerei sem. Sokat elmond, hogy a kilencvenes években a felesége, Peng Li-jüan sokkal ismertebb volt, ezért Hszire sokszor csak úgy hivatkoztak, mint a sztárénekesnő férjére.
Elnökké választása óta erőskezű vezetőnek bizonyult, határozott centralizációs lépéseket tett. Emiatt persze sok kritikát is kap, amely szerint személyi kultuszt és a világ legszigorúbb megfigyelőállamát építi. Salát Gergely szerint ennél összetettebb a helyzet, úgy véli, a centralizációt és a növekvő személyi kultuszt sokan Kínán belül is kritizálják, a kilencvenes és a kétezres évek nyitottabb időszakát pedig megszépítik az emlékek mind belföldön, mind nemzetközi szinten.
A centralizáció azonban nem Hszi Csin-ping személyes hóbortja. A Kínai Kommunista Párt hozott egy döntést a 2010-es évek elején, amikor úgy látta, hogy túlságosan „szétszaladtak a lovak”: elszaporodtak és elszemtelenedtek az oligarchák, a helyi kiskirályok, a tartományi hatalmasságok, a milliárdosok, ezzel párhuzamosan pedig meggyengült a párt uralma a társadalom és a gazdaság felett. A pártelit attól félt, hogy elveszíti a befolyását, mint a Szovjet Kommunista Párt. A szervezet erre a feladatra keresett embert, és választotta ki Hszi Csin-pinget.
„Hszi személyes hatalma a párt felett és a párt hatalma a társadalom felett jóval erősebb lett, mint korábban. A kettő összekapcsolódott”– fogalmaz Salát Gergely. Mivel kommunista pártról van szó, mindent abból a szempontból kell vizsgálni, hogy a vezetés szerint mi segít megőrizni a szervezet hatalmát – bármilyen eszköz bevethető. A korábbi évtizedekben egy liberálisabb berendezkedés szolgálta a párt érdekeit a gazdaság fejlesztése mellett, most a másik irányba indult el a vezetés. „Itt az ultima ratio mindig a párt hatalmának a megőrzése –mondja a szakértő. – Azért ha az előző »szörnyű kommunista« tíz évet megnézzük, azt látjuk, hogy feljött a Xiaomi, amely magánvállalat, a Huawei, amely szintén magánvállalat, az elektromosautó-gyártók és még sok más cég, amely világszinten is jelentőssé vált. A mostani fordulat sem azt jelenti, hogy a magántőkének leáldozóban lenne Kínában, hanem arról van szó, hogy ki lettek jelölve a határok, amelyeket jobb, ha nem feszegetnek.”
Személyes hatalma a párt felett és a párt hatalma a társadalom felett jóval erősebb lett”
Az államfő korrupció elleni harca is erről szól, továbbá ezzel az eszközzel politikai ellenfeleit is el tudja távolítani a hatalomból. Hszi az utóbbi években bizonyos területeken baloldalibb politikát folytat: növelték például az országon belüli újraelosztást a gazdagabb és a szegényebb régiók között.
Az úgynevezett kínai típusú szocializmust, amelyet Hszi Csin-ping is hirdet, még Teng Hsziao-ping hirdette meg; van ideológiai töltete is, de nem az osztályharcos oldala
az erős, inkább egy nacionalista elképzelésről beszélhetünk. A lényege, hogy Kínát újra nagyhatalommá kell tenni, arra a szintre kell hozni a nemzetközi rendben, amely megilleti az országot, és erre a vezetés szerint csak a kommunista párt lehet alkalmas. „A párt hatalmát nemcsak önmaga kedvéért, hanem a kínai nemzet érdekében kell megőrizni, ez a fő ideológia. A kínaiak olyan országként tekintenek magukra, amely az utóbbi négyezer évben nagyhatalom volt, a világ legnépesebb és leggazdagabb országa, és az előző kétszáz év, amikor nem volt nagyhatalom, az anomália” – magyarázza Salát.
Szerinte Kína és Hszi Csin-ping a külpolitikában ugyanazt teszi, mint amit az Egyesült Államok és Theodore Roosevelt tett a múlt század elején. Az amerikai elnök akkor eldöntötte, hogy nagyhatalommá teszi az országát: biztosította a partvidékét, kiszorította a határai mellől a spanyolokat és másokat. Peking most építi a befolyási övezetét a Dél-kínai-tengeren.
Tajvanra is úgy tekintenek, mint ami mindig is Kína része volt, és kínaiak élnek ott. Emiatt egyetlen elnök, így Hszi sem teheti meg, hogy lemondjon a két terület újraegyesítéséről. Annyi a különbség, hogy Kínának korábban nem volt meg hozzá a képessége. Ma már lehet, hogy meglenne ahhoz is, hogy erővel vigye végbe az egyesítést; a sinológus szerint azonban Peking komolyan gondolja, amit Hszi Csin-ping mond, hogy békés eszközökkel akarják megtenni. Tajvan különállására úgy tekintenek, mint a megaláztatás évszázadának maradványára, amit mindenképpen fel kell számolni. „Inkább az Egyesült Államok térfelén pattog a labda, kérdés, hogy Washington mennyire kész beleállni Tajvan függetlenségének ügyébe” – fejti ki a szakértő.
Hszi Csin-ping magyarországi látogatásáról Salát Gergely azt mondja: már nagyon érett, hiszen az Európai Unión belül Magyarország folytatja a leginkább Kína-barát politikát, ezt pedig ilyen diplomáciai gesztusokkal is illik elismerni. Hszi alelnökként már járt Magyarországon, de az inkább bemutatkozó látogatásnak nevezhető, amelynek főleg szimbolikus jelentősége volt. A mostani elnöki útnak óriási gyakorlati haszna is lesz.
A zárt ajtók mögött minden bizonnyal fontos geopolitikai kérdésekről fog beszélni Orbán Viktor és Hszi Csin-ping. Az egyik fő kérdés Európa stratégiai autonómiájának lehetősége, aminek Magyarország is határozott támogatója. Azt, hogy ez kiemelt téma, jelzi az is, hogy a kínai elnök magyarországi látogatása után Emmanuel Macron francia elnökkel találkozik, aki szintén szószólója annak az álláspontnak, hogy Európa függetlenebb státuszt érjen el az Egyesült Államokkal szemben. E kérdésben a magyar és a francia álláspont közel áll egymáshoz, a kínai elnök pedig szeretné megtudni, hogy mennyire reális a terv, hogyan lehetne elérni, hogy Európa önállóbban tudjon fellépni a világpolitikában, és – Macron szavaival – ne az Egyesült Államok csatlósaként viselkedjen. „A világ nagy dolgait fogják megbeszélni” – fogalmaz Salát Gergely.
A nyilvánosság előtt inkább a gazdasági kérdések vannak előtérben. Az előző hónapokban bejelentett kínai beruházások a magyar gazdaságtörténet legnagyobb ilyen jellegű fejlesztései, tehát van miről beszélni. Persze nem a technikai részleteket beszéli meg a két vezető: az ilyen látogatásoknak inkább az a hozadékuk, hogy „szentesítik” a két ország közötti megállapodásokat.
Kis és nagy hercegek
A sinológusok a feltörekvő fiatal kínai politikusokat két nagy csoportra osztják: a misukra, a befolyásos vezetők korábbi titkárjaira, valamint a taizikra, a „hercegekre”, a korábbi vezetők leszármazottjaira. Hszi Csin-ping születésekor az édesapja propagandaminiszter volt, nem sokkal később pedig már kormányfőhelyettes. A család 1962-ben azonban kegyvesztetté vált, és vidékre száműzték, ahol a legendárium szerint a fiúnak is fizikai munkát kellett végeznie. Féltestvére valószínűleg ekkor lett öngyilkos. 1975-ben rehabilitálták a családot, Hszi Csin-ping pályája ezután kezdett emelkedni: 1982-ben lett Keng Piao védelmi miniszter titkára. A mostani kínai elnököt a Mao Ce-tung, Teng Hsziao-ping, Csiang Cö-min és Hu Csin-tao vezette gárda utáni, ötödik nemzedék tagjának tekintik a sinológusok, ebbe a körbe tartozik még Li Ko-csiang korábbi miniszterelnök is.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
Peking erőteljes ellenlépéseket ígért, miután az Egyesült Államok új fegyvereladásokat hagyott jóvá Tajvannak.
Donald Trump néhány nappal ezelőtt egy posztjában előrevetítette, hogy hivatalba lépése napján új védővámot vetne ki a Mexikóból, Kanadából és Kínából érkező árukra. Mi lehet az újabb vámháború következménye? Mi várható Peking részéről?
A demokratikus erők összefogását sürgette a jelenlegi kisebbik kormánypárt, hogy megállítsák a soviniszta, rendszerellenes erőket.
A sikernek ára van. A diplomáciai sikernek pláne.
Peking közölte az egész világgal, hogy nem véletlenül az Egyesült Államok első számú kihívója.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
