Plátói szerelemben a NATO-val: Ukrajna esete az amerikai ígérettel

Miután a kilencvenes és a kétezres években Kelet-Közép-Európa számos országa sorra csatlakozott a NATO-hoz – legutóbb pedig az egy évszázadon keresztül semleges, Oroszországgal hosszan szomszédos Finnország lépett be a szövetségbe –, a nyugati katonai szövetség egészen Oroszország szomszédságáig hatolt előre. Ma Norvégiától Finnországon és a balti államokon át a Fekete-tenger román, bolgár és török felségvizeiig 

E „frontvonal” közepén három állam van köztes helyzetben: Belarusz, amely harminc év relatív függetlensége után ma egyre inkább Oroszországgal együtt (úgy is fogalmazhatunk, Oroszország alatt) mozog; a kis Moldova, ahol három évtizede küzd egymással az oroszos és a nyugatos vonal (jelenleg utóbbiak állnak nyerésre); valamint Ukrajna, mint a legnagyobb, legfontosabb ország – és a legkeményebb dió – Moszkva és a Nyugat között.

Ukrajna NATO-csatlakozási aspirációja hosszú és bonyolult történet.

nem csatlakozva egyik katonai blokkhoz sem. 1992-ben Kijev csatlakozott az Euro-atlanti Partnerség Tanácsához, 1994-ben pedig Ukrajna az első posztszovjet országként csatlakozott a NATO és a kelet-európai országok békepartnerségi kezdeményezéséhez.

1994-hez aztán megszületett a budapesti memorandum, amiben Ukrajna atomfegyverekről való lemondásáért cserébe Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Oroszország vállalta, hogy nem fog katonai erővel vagy gazdasági kényszerítő eszközökkel fellépni Ukrajna ellen. Ezt a vállalást Oroszország 2014-től kezdve Kelet-Ukrajnában, majd 2022-től nyílt háborúval szegte meg délnyugati szomszédjával szemben.

Időközben, 2005-ben már elkezdődtek az első tapogatózások Ukrajna lehetséges NATO-csatlakozása felé. George W. Bush amerikai elnök akkoriban arról beszélt: „Támogatom Ukrajna NATO-tagságának ötletét”. Ugyanebben az éven a Juscsenko elnök által vezetett Ukrajna katonai doktrínájába bekerült, hogy Ukrajna előkészíti tagságát a NATO-ban és az EU-ban. A következő években mind Ukrajnán belül, mind a NATO-n belül viták zajlottak a csatlakozás támogatói és ellenzői között, miközben a putyini Oroszország is felemelte a hangját a közeledés ellen.

 bár hivatalosan nem ajánlották fel nekik még a tagságot.

2010-től azonban Janukovics ukrán elnök lehűtötte az ezzel kapcsolatos várakozásokat, parkolópályára téve mind az ukrán, mind a nyugati csatlakozáspárti törekvéseket.

A 2014-es majdani események nyomán aztán Janukovics elmenekült Ukrajnából, és öt évre hatalomra került Petro Porosenko. A kelet-ukrajnai szeparatizmus és fegyveres harc kirobbanása, az ottani erők mögötti orosz hatalom nyomása miatt az új kijevi vezetés ismét a NATO felé fordult: a parlament eltörölte Ukrajne nem-elkötelezett pozícióját, Porosenko pedig népszavazást ígért a NATO-csatlakozásról. Azt ezt követő években egyre több olyan szimbolikus és gyakorlati lépés történt, ami megerősítette a kijevi szándékot a NATO- és az EU-csatlakozásra.

A 2019-ben hatalomra jutó Volodimir Zelenszkij elnökségének első időszakában tovább erősítették ezt az irányv

Miközben Zelenszkijék újra és újra tanújelét adták csatlakozási szándékaiknak és a NATO lépéseit várták, aközben a NATO részéről egyrészt a nyitottságot sugározták, másrészt viszont tartózkodtak attól, hogy konkrét és gyors ütemtervet mutassanak be Ukrajna csatlakozásáról, és elkezdték hangoztatni azt az érvet is, hogy konfliktusban álló ország nem vehető föl a NATO-ba. Ezzel kapcsolatban viszont már az ukránok jelentették ki, hogy ha már korábban felvették volna őket, nem kerültek volna ilyen konfliktusos helyzetbe Oroszországgal. A NATO és Ukrajna együttműködése viszont így is folytatódott a nyílt háborút megelőző hónapokban is - ami pedig 2022 februárja óta történt, az már történelem – és hírek tömege.

Zelenszkijék a háborúzás közepette minden adandó alkalommal hangoztatják, hogy Ukrajna a lehető leghamarabb csatlakozni akar a NATO-hoz - ebben az ukrán álláspontban semmilyen változás nincsen, mind a mai napig, és ezzel fog valószínűleg a most kezdődő vilniusi NATO-csúcsra megérkezni az ukrán elnök.

A NATO-ban viszont továbbra is többféle álláspont van jelen. Miközben a szövetség hivatalosan és távlatosan nyitva tartja kapuját Ukrajna előtt – ezt hangsúlyozza a mostani litvániai NATO-csúcs honlapja is, addig nincs egyetértés abban, hogy ez a csatlakozás mikor, milyen időtávban és miként történjen meg.

Joe Biden amerikai elnök vasárnap a CNN-nek azt nyilatkozta: jelenleg nincs egyetértés a kérdésről a tagállamok között. Ő a maga részéről elhamarkodottnak ítélte az Ukrajna NATO-tagságról szóló szavazást a hét eleji vilniusi csúcstalálkozón. Biden azt is felvetette, hogy Ukrajna nem tud csatlakozni az Oroszországgal vívott háború befejezéséig, mivel a NATO alapító okiratának ötödik cikkelye minden tagállamtól katonai választ követelne meg, amennyiben megtámadják. Joe Biden kifejtette: a NATO-nak most arra kell összpontosítania, hogy felvázolja azt az utat, amelyen keresztül Ukrajna végül csatlakozhat a szövetséghez, ha a háború véget ér, és teljesíti a többi követelményt.

Olaf Scholz német kancellár is fontolva haladna a kérdésben. A minap azt közölte: szerinte Ukrajna nem lehet a NATO tagja, amíg háború dúl a területén, és ezzel a kijevi vezetés is tisztában van. Ezért Vilniusban arra kell törekedni, hogy a NATO hozzásegítse Ukrajnát harci erejének növeléséhez.

Mellettük Jens Stoltenberg, a NATO-főtitkára is két üzenetet hangoztat párhuzamosan: egyrészt kiáll Ukrajna folyamatos NATO-támogatása mellett, és az elmúlt másfél évben NATO-főtitkárként sokat is tett a konkrét fegyverszállítási és más támogató lépésekért; ugyanakkor

 „Természetesen be kell vallanunk, hogy a csatlakozásra a háború idején nem kerülhet sor. De már most meg kell kezdenünk az előkészületeket a háború után időre” – mondta Stoltenberg, aki egyúttal cáfolta azt, hogy a menetrenddel kapcsolatban egyfajta „rohanásról” lenne szó. „Ukrajnának már most segítenünk kell, hogy tovább közeledjen a szövetséghez" – jelentette ki.

A NATO-főtitkár, valamint Németország és különösen a NATO-t meghatározó mértékben uraló és befolyásoló Egyesült Államok vezetőjének mérsékelt álláspontja egyrészt

 másrészt persze felbátorítja azokat, akik most különösebb felelősség nélkül könnyebben ígérhetik Ukrajnának a mielőbbi NATO-csatlakozást. A balti országok és Lengyelország egyértelműen a sürgetők hangadói – saját történelmi tapasztalataik miatt nem is meglepő, hogy ezen az állásponton vannak.

„Hivatalosan már húsz tagállam támogatja Ukrajna NATO-tagságát" – erről Ihor Zsovkva, az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője beszélt június folyamán. Az ukrán politikus beszámolója szerint Kanada volt a legutóbbi állam, amely biztosította támogatásáról Ukrajnát, hogy az Oroszország által tavaly februárban megtámadott állam is csatlakozhasson a transzatlanti szövetséghez.  Justin Trudeau kanadai miniszterelnök ugyanakkor csak olyan egy közös nyilatkozatot írt alá, amely szerint Kanada támogatni fogja Ukrajna NATO-tagsági kérelmét, „amint a körülmények lehetővé teszik”.

A mostani vilniusi csúcstalálkozón jelen lesz Volodimir Zelenszkij elnök is. Jelen állás szerint valószínűsíthető, hogy az elmúlt másfél évben jól ismert koreográfia folytatódni fog:

a legbefolyásosabb NATO-vezetők viszont azt fogják hangsúlyozni: ugyan a NATO nyitott a majdani ukrán csatlakozásra, de amíg a háború tart, erre nem kerülhet sor, és egyébként pedig Ukrajnán belül is majd sok katonai és más reformot kell majd elfogadni ahhoz, hogy az ország bekerülhessen a nyugatiak politikai és katonai klubjaiba.

Fotó: Nyitókép: MTI/AP/Patrick Semansky