A Mandiner augusztusban írt róla, hogy Novák Katalin aláírta Sándor Fegyir befogadó nyilatkozatát, így ő lett Ukrajna budapesti nagykövete. Sándor a Jelennek adott interjút, amiből kiderült, a kinevezett nagykövet jelenleg is katonáskodik, s még mindig nem foglalta el az állomáshelyét Budapesten. Mint írják, „Kárpátalján nyílt titokként kezelik, hogy
a féket ezúttal Kijevben húzták be Sándor professzor számára – valószínűleg valamiféle belső hatalmi villongások következményeként”.
„Az apám félig magyar volt, így az ő ágáról tehát magyar is vagyok. Innen a vezetéknevem, a Sándor. A Sándorok Vácról jöttek, és királyi tisztviselők voltak, akiket a birodalomba küldtek szolgálatra. Előbb a Felvidékre, aztán ide, Kárpátaljára, az Ilosvai járásba, Dolhára, ahol egy királyi pénzverde működött akkor. Dolha a Telekiek grófi birtoka volt, és ők nagyon sok magyar telepest hoztak akkor oda magukkal. A dédnagyapám még a magyar honvédségnél szolgált az első világháborúban, a nagyapám pedig az 1. Magyar Hadseregben, a második világháború idején. A nagyapám a háborúban, Debrecen alatt, szovjet fogságba esett, és amikor Kárpátalját 1946-ban a Szovjetunióhoz csatolták, belőle szovjet állampolgár lett. Minderről persze az én gyerekkoromban nem beszéltek otthon a felnőttek, és én csak tavaly szereztem tudomást a történtekről. A szüleim sajnos hatéves koromban elváltak, és attól kezdve én az anyám mellett, ukrán környezetben nevelkedtem” – fogalmazott a nagykövet.
Sándor Fegyir szerint nemzetiségek egymás mellett élése az egész Kárpát-medencét jellemzi. „Menjünk körbe egy kicsit: Ukrajna, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia. Középen pedig ott van Magyarország. A magyar kultúra nélkül ezek a nemzetek ma nem lennének azok, amik. Kulturálisan Magyarország a jövőben is központi helyet fog elfoglalni ebben a térségben” – fogalmaz az ukrán diplomata.
„Nekem meggyőződésem, hogy a kárpátaljai magyarság fő problémája nem Kárpátalján van, hanem Budapesten. A rohamos elvándorlás. A legkönnyebb ugyanis elmenni. És hová? Nem is elsősorban Magyarországra, hanem nyugat felé.