A kérdésre tehát ebben az értelemben igen a válasz. Szerintem komoly dolog az, hogy az elmúlt majdnem másfél évtizedben annyit erősödtünk mi magyarok, hogy már nem csak azt tudjuk elmondani a világnak, hogy mi a magyar stratégia vagy hogyan gondolkodunk egy-egy kérdésről, hanem a világban zajló folyamatokról is tudunk érvényes állításokat tenni, amelyekre odafigyelnek más országok.
Mennyire van esélye egy 10 milliós országban tömörülő 15 milliós népnek megteremteni a kapcsolatokat a blokkosodó világban?
Ha csak a trendeket, az erőviszonyokat – ahogy mondani szokták – a nagy számok törvényszerűségeit nézzük, ha csak hagyjuk, hogy a maguk logikájában történjenek a dolgok, akkor természetesen nem túl jók az esélyeink. De ha belegondolunk, a kérdésben megfogalmazott probléma tágabb kontextusban is megállja a helyét. Volt-e esélye Mátyásnak és Hunyadinak a török ellen? Volt-e esélye az ország megmaradásának az első világháború után? A történelem során a számok ritkán voltak a magyarok oldalán, de mégis itt vagyunk, minden lehetetlen körülmény ellenére. Ezért a mindenkori magyar politikának az a feladata, hogy ne hagyja, hogy Magyarország elszenvedője legyen a világ folyamatainak, hanem a lehetőségekhez mérten találja meg, miként lehet a kedvezőtlen helyzetet a maga javára fordítani. Ez a huszárvágás a magyar politika nagy művelete, most is erre van szükség.