Ideje végképp eldöntenünk, hogy tényleg akarunk-e mai nyugati és európai ország lenni.
Fotó: Shutterstock
„A szuverenitás mérgezett kifejezés Európában, mondta Szent-Iványi István – és igaza van. Miért éppen a szuverenitás ne lenne mérgezett kifejezés Európában? Mérgezett vagy inkább toxikus, adjunk már ennek is valami »tudományos« mellékízt, másképp hogyan is alapíthatnánk erre egy új egyetemi szakot…
Gender szak. Toxikus szak. Hiszen toxikus itt már minden.
Toxikus a maszkulinitás, vagyis a férfiasság, toxikus a nőiesség, a hazaszeretet, a nemzet, a határ és a határvédelem, toxikus a heteroszexualitás, a hagyomány, a nép és a népművészet – azt úgy kell hívni woke nyelven, hogy »völkisch«, és illik hozzá borzongani –, toxikus a régi mese és minden klasszikus, toxikus a magzatvédelem – nemi identitásból már van százötvenféle, toxikusból is kell lennie ugyanennyinek.
Toxikus itt minden, ami normális.
És van már neve ennek is. Olyan tudományos neve, hogy a teljesen hülyék, az alkalmatlanok, az idióták, a feleslegesek, a képességtelenek katedrára állhassanak, s onnan nézhessenek büszkén körbe, hogy aztán komplett hülyét csináljanak az ifjúságból. Neve is van ennek az egésznek – a The Economist adott neki nevet, és akkor illik, sőt muszáj komolyan venni:
»The right goes Gaga: Global Anti-Globalist Alliance.«
Tehát Trump, Orbán és társai a Gaga. Velük szemben Biden, Macron és társai a Global Globalist Alliance, azaz a Gogo. Gogo versus Gaga – ők az új világpolitika versenyzői.
Egy szabály van: bármelyik nyerjen is, a bíró nem veszíthet. Gogo: Globális globalista szövetség. Gaga: Globális antiglobalista szövetség. Izgalmas, ugye? Régen ezt másképpen nevezték. De az toxikus…
»Szabadság! itten hordozák / Véres zászlóidat, / S elhulltanak legjobbjaink / A hosszu harc alatt.«
Pfúj, mennyire toxikus ez, micsoda mérgezett szuverenitás, rothadó Gaga.
Szabadság! Itten hordozák / Szivárványidat, / S nőnek öltöztek legjobbjaink / A hosszú harc alatt… Na, így jó. Így woke. Így rendben van. Így Gogo.
Európa a XXI. században hasonlóan megalázott, magatehetetlen és alávetett, mint Kína volt a XIX. században – ahogy ők nevezik: »a megaláztatás évszázadában«. Azzal a nem kis különbséggel, hogy Kína etnikai-kulturális homogenitását nem tudták megtörni, míg Európáét megtörik. Kinek jó ez? Annak, aki ezen sokat keres.
Hogyan kell megtörni az etnikai-kulturális homogenitást? Mindenekelőtt az identitások elvételével. Három alapvető identitása van az embernek, amely kijelöli útját egy egész életre. Vagyis: a vallási, a nemzeti és a nemi identitás.
Európa (pontosabban: a Nyugat) vallási identitását már a felvilágosodás idején elkezdték elvenni, mára a feladat kipipálva, nincsen többé vallási (keresztény-keresztyén) identitása a nyugati embernek. A nemzeti identitás elvétele a végéhez közeledik, globalizáció, »sokszínűség«, a világ összenyitása szinte befejezett folyamat, a Gogónak már csak ezt néhány akadékoskodó Gagát kell legyőznie, betiltania, börtönbe zárnia, és kész a nagy mű. A nemi identitás elvétele is remekül halad – lásd, mint fent, már százötvenféle nemi identitással számolunk, vagyis nincsen többé egy sem, és mindezt egyetemen tanítják.
S mi kell még? Hát migráció! Az is remekül alakul. A lassan minden identitását elveszítő, idióta, zombi Nyugat egyre nagyobb mennyiségben ereszti rá önmagára azt a tömeget, amely vallási identitásában nemhogy kikezdhetetlen, hanem egyenesen bigott, s ebből következően a nemi identitása is rendben van.”