Az 1989-es rendszerváltások után viszont az eltelt idő nagy részében világos nyugatos irányvonalat vitt Bulgária. Ugyan az oroszpárti, régi és újabb orosz érdekek felé bekötött politikai és gazdasági érdekkörök is fontos szerepet játszottak az országban, Bulgária a kétezres években végül az EU és a NATO tagja lett, fontos közvetítő országként Európa centruma, valamint Törökország és Görögország között. Mindez persze nem oldotta meg azt a helyzetet, hogy Bulgária az EU legszegényebb tagállama volt és az ma is.
Az elmúlt években folyamatos kormányválságok sújtották Bulgáriát,
amik nem elválaszthatók a „nyugatos” és „oroszos” érdekkörök vetélkedésétől sem. Bojko Boriszov GERB pártja ugyan az Európai Néppárt stabil tagja, de ők sem jönnek ki jól az egyenesen Amerikából érkezett, erős nyugati támogatottsággal bíró új, liberális progresszív pártokkal; a régi szocialisták és más szereplők pedig kisebb-nagyobb mértékig „megértőek” maradtak az orosz érdekekkel szemben is. Rumen Radev jelenlegi államfő is mérséklő erőként száll szembe a Bulgáriát az elmúlt években kormányzó nyugatos-progresszív pártokkal.