Amerika választ: itt a nagy Mandiner-útmutató

A felmérések ugyan Biden-győzelmet vetítenek előre, 2016 után azonban mindenki szkeptikusan fogadja az előrejelzéseket. Az idei év járványos viszonyai között, rekordszámú előzetesen leadott vokssal különösen kiszámíthatatlan az elnökválasztás. 

Magyar idő szerint november 3-án, kedd délután és éjjel tartják az Amerikai Egyesült Államokban az elnökválasztást, de tartanak kongresszusi (parlamenti) és tagállami választásokat is. Az elnökválasztáson melyen eldől, hogy további négy évig kormányozhatja-e a világ vezető hatalmát a Republikánus Párt jelöltjeként Donald Trump ingatlanmágnás és alelnöke, a volt indianai kormányzó, Mike Pence; vagy Joe Biden szenátor, Barack Obama alelnöke, a Demokrata Párt jelöltje lesz a következő elnök, akinek alelnöke Kamala Harris kaliforniai szenátor lenne (a róla szóló portrécikkünk itt olvasható).

De hogyan választanak elnököt az Egyesült Államokban? Hogy néz ki a választási rendszer? Hogy épül fel a törvényhozás? Vannak-e előrehozott választások? Az adja-e a kongresszusi többséget, akinek a soraiból az elnök érkezik? Mit kell tudni Donald Trump politikájáról, illetve Joe Biden terveiről? Hogyan értékelik Trump négy évét különféle elemzők? Mit mutatnak a felmérések? Ki hová szavaz? 

Mindenesetre ha a könnyed végén kezdené a dolgot, akkor a jelöltek hétvégi turbó-kampányhakni-turnéjáról itt talál egy összefoglalót, viszont ha az utolsó közvélemény-kutatások adatai érdeklik, akkor kattintson ide. 

Mint hétfő este írtuk: hacsak valamelyik jelölt nem arat földindulásszerű győzelmet,

s különösképpen esélyes az, hogy Pennsylvanián múlik majd a Biden–Trump-csata végkimenetele. (Hogy melyik tagállam esetében meddig kell izgulni, arról itt tudhat meg többet.) Itt eleinte minden bizonnyal széles Trump-előnyt látunk majd, hogy aztán a 700 ezer korábban beérkező levélszavazat (az államban csak postai úton lehet lehetséges az előzetes szavazás) feldolgozásával a következő napokban fokozatosan szűküljön az elnök előnye. Mások szerint az eddig republikánus, de növekvő demokrata táborral rendelkező arizonai, városias Maricopa megye vagy épp két észak-karolinai város, Charlotte és Raleigh kertvárosi női döntik majd el a választást, akik későn tűnnek fel a szavazófülkében, és az utolsó pillanatban döntik el, kire voksolnak. Eközben erősödik (bár még mindig kicsi) a republikánus feketék tábora. Biztató, ugye? 

Hogy addig is legyen mivel tölteni az izgalmas órákat körömrágás helyett, itt a Nagy Mandiner-útmutató a 2020-as amerikai elnökválasztásokhoz. (Az elnökválasztással és az amerikai politikával kapcsolatos cikkeinket, híreinket itt találja.)

Az alapok

Az amerikai elnököt négy évre választják –

ha az elnök lemond, lemondatják, eltávolítják vagy bármi más történik vele, ami miatt nem tudja ellátni a hivatalát, az alelnök lép a helyébe, akit még számos méltóság követ az elnökhelyettesítési listán. 

Amerika elnöki rendszerű demokrácia, azaz nincs miniszterelnök, az elnök egyben köztársasági elnök és kormányfő. Az elnöknek erősek a jogkörei. Az amerikai választási rendszer angolszász többségi modell, azaz nincs kompenzációs lista, mint itthon. Aki nyer, akár csak egy szavazattal vagy 51 százalékkal, azé a teljes győzelem. 

Az amerikai politikát a kezdetektől fogva két nagy párt határozza meg – a polgárháború előtt létrejött Republikánus Párt megalakulása óta ez a két párt a Republikánus Párt és a Demokrata Párt. Ideológiai értelemben a két párt közt az 1960-as évekig nem volt igazán különbség, a gazdaságpolitikájuk viszont eltérő volt: a demokraták a több állami beavatkozás, szabályozás és a több szociális kiadás mellett voltak, a republikánusok ehhez képest piacpártibb politikát folytattak. Bár a nemzetközi politikát illetően Trump 2016-os hivatalba lépéséig mindkét párt a neoliberális globalista konszenzust képviselte, a hatvanas évek óta mégis egyfajta ideológiai szétfejlődést figyelhetünk meg közöttük: a demokraták nem csak gazdaságilag, hanem világnézetileg is balra tolódtak, a republikánusok viszont valamivel jobbra. Ugyanakkor az egész amerikai politika liberálisabb és kapitalistább, mint amit mit, magyarok megszoktunk. 

Az előző négy-nyolc évben az ideológiai szétfejlődés még markánsabb volt, hiszen Donald Trumppal megjelentek a nemzeti jobboldaliak a republikánusok körében, illetve a Black Lives Matter marxista mozgalomnak és a Squadnak nevezett női képviselőcsoportnak köszönhetően (melyről itt írtunk bővebben) a radikális baloldal is egyre markánsabb a demokraták környékén. 

A demokraták jelképe a szamár, nemhivatalos színük a kék, a republikánusok jelképe az elefánt, nemhivatalos színük a piros. Mindkét pártnak van másik totemállata is: a demokratáknak a kakas, a republikánusoknak a sas. 

Az amerikai szövetségi törvényhozás kétkamarás parlament: az alsóház a képviselőház, a felsőház a szenátus. A 100 tagú szenátusban az ötven tagállam egyenlő képviselettel bír, mindegyiknek két szenátora van. A képviselőházban népességarányosan oszlik meg a 435 hely. Ide egyes régiók, Washington D.C., mint szövetségi fővárosi kerület, Puerto Rico, az Amerikai Virgin-szigetek és a csendes-­óceáni szigetek – szavazati jog nélküli képviselőket küldenek. 

Az Egyesült Államok 328 millió lakosából 200 milliónak van választójoga, az utóbbi évtizedekben 58–67 százalékuk járult az urnákhoz. A népesség 76,3 százaléka fehér – ebből 18,5 százalék hispán –, 13,4 százalék fekete, 5,9 százalék ázsiai, 1,3 százalék indián és 3 százalék egyéb etnikumú. 

Az elnökválasztáson az indulhat, aki eleve amerikai állampolgárként született, legalább 14 éve Amerikában él, és legalább 35 éves. 

akkor is, ha a választást elveszíti – és jogilag nem pusztán ügyvezető elnök, tehát bármit megtehet, amire elnökként felhatalmazása van.

A kongresszusi választások

A képviselőház egészét kétévente választják újra – a többséghez 218 helyre van szükség. A 2018-as választások eredménye gyanánt a 116. képviselőházi ciklusban 235-199 volt a demokraták javára, néhány időközi választás miatt ez mára 232-197-re módosult. A republikánusoknak 21 helyen kell nyernie, hogy többséghez jussanak. Kilenc olyan demokrata és 26 olyan republikánus képviselő van, akik nem indulnak újra a választáson, ami azért érdekes, mert azoknak, akik meglévő képviselői helyüket védik, mindig nagyobb esélye van nyerni. A képviselőházi demokraták – egyben a demokrata többség miatt a képviselőház egészének – elnöke Nancy Pelosi; a republikánusoké Kevin McCarthy (mindketten kaliforniaiak).

A szenátus tagjait viszont hat évre választják – ám kétévente „lecserélik” a testület harmadát, 33 szenátort (a századik szenátor az alelnök). A szenátus ezért három „osztályba” van osztva – most a második „osztály” tagjairól szavaznak a választók. Jelenleg a szenátusban republikánus többség van 53-45 arányban – a maradék két helyen függetlenek ülnek (Bernie Sanders és Angus King, akik szavazáskor rendszerint a demokratákkal tartanak). Két speciális, a harmadik osztályhoz tartozó  szenátorválasztással együtt (az egyik Arizonában, a másik Georgiában) a republikánusok 23, a demokraták 12 szenátori széket igyekeznek megtartani – illetve elhódítani a másik párttól. A demokraták szenátusi frakciójának vezetője a New York-i Chuck Schumer, a republikánus többség, így egyben a szenátus vezetője a kentucky-i Mitch McConnell.

Az új kongresszus január elejétől ülésezik.

Az elnökválasztás

Az elnökválasztásokon

Ez azért van, mert az USA szövetségi köztársaság, azaz tagállamok szövetsége. Az elnököt nem az „amerikai nép” választja, hanem a tagállamok népei választják – és az őket képviselő elektorok. Egy tagállam elektorai pedig mindannyian a helyben győztes jelöltre kell hogy szavazzanak, akkor is, ha az illető épphogy nyert a tagállamban – kivéve Maine-ben és Nebraskában, ahol arányosabb a rendszer. 

Az elektorok száma 538, minden tagállam annyi elektorral rendelkezik, ahány képviselője van a kongresszusban. A már említett, szavazati jog nélküli képviselőt küldő területek – Washington D.C., Puerto Rico, az Amerikai Virgin-szigetek és a csendes-­óceáni szigetek – közül csak a szövetségi fővárosnak vannak elektorai, szám szerint 3. A győzelemhez 270 elektori szavazatra van szükség. 2016-ban Donald Trump 304, Hillary Clinton 227 elektori voksot kapott, előbbire összesen 63 millióan, utóbbira 66 millióan szavaztak. Azaz Trumpnak – akárcsak korábban George W. Bushnak – úgy volt többsége a tagállamok közt, és így az elektori kollégiumban is, hogy kevesebben szavaztak rá, mint ellenfelére.

Időről időre felmerül, hogy meg kellene szüntetni az elektori testületet. A megszokáson túl azonban három dolog is a meghagyása mellett szól: egyrészt az, hogy az ország tagállamokból áll, másrészt az, hogy az alapító atyák így akarták mérsékelni a „többség zsarnokságát”, harmadrészt pedig az, hogy a ritkábban lakott területek így tudnak beleszólni a választások kimenetelébe.
Ezért mára már amerikai kampányalapvetés, hogy a biztos demokrata, illetve biztos republikánus többségű tagállamokban a helyben várhatóan vesztes félnek kevéssé érdemes kampányolnia. Kaliforniában, a legnépesebb tagállamban tehát nem nagyon kampányol Donald Trump, hiszen ott a túlnyomó többség demokrata párti, így a republikánus szavazatok elvesznek. 

Bástyák és billegő államok

A republikánus jelöltek rendszerint magabiztos győzelmet érnek el az északi hegyi államokban (Idaho, Montana, Wyoming), a vadnyugat belső államainak többségében (Észak- és Dél-Dakota, Utah, Kansas, Oklahoma, Nebraska), a dél nagy részén (Alabama, Georgia, Mississippi, Louisiana, Arkansas, Tennessee, Dél-Karolina, Texas) és Alaszkában. A demokrata jelölteknek nem kell aggódniuk a közép-atlanti államok és Új-Anglia nagy része (New York, New Jersey, Maryland, Delaware, Nyugat-­Virginia, illetve Connecticut, Massachusetts, Rhode Island, Vermont, Maine), valamint a nyugati part államai (Kalifornia, Oregon, Washington) és Hawaii miatt sem. A főváros is dominánsan baloldali, ezért a demokraták időről időre tagállamot szeretnének kreálni belőle.

Billegő államnak többnyire azt tartják, ahol egy számjegyű a különbség a jelöltek közt. A FiveThirtyEight választási honlap szerint

Colorado, Florida, Iowa, Michigan, Minnesota, Nevada, New Hampshire, Észak-Karolina, Ohio, Pennsylvania, Virginia és Wisconsin. 2020-ban ezeknek összesen 156 elektori szavazatuk van. Az elnökválasztások furcsa statisztikái közé tartozik, hogy 1900 óta csak két jelölt tudott úgy nyerni, hogy veszített a közepes mennyiségű, 18 elektori szavazatú Ohióban: Franklin D. Roosevelt és John F. Kennedy. 

A Politico és a FiveThirtyEight idén tizenhárom billegő államot tart számon, a lista eltér a szokásostól, például rákerült az előző fél évszázadban republikánus bástyának számító Texas és Georgia.

A billegő államoknak is van élcsapatuk: a legszorosabb versenyt, akár egy százalékon belüli eredménykülönbséget produkáló csatatérállamok. 2016-ban négy helyen is minimális különbség volt: Pennsylvaniában, Wisconsinban, Michiganben és New Hampshire-ben. Utóbbiban a várakozásoknak megfelelően Clinton nyert, a másik háromban viszont Trump, annak ellenére, hogy ezek a baloldal stabil bázisának számító kék tömb részei. A demokraták jelöltje biztosra vette a győzelmét ezen államokban, és nem is ment oda kampányolni. Így idén is elsősorban erre a három államra szegeződik a figyelem.

A billegő államok – a térképet a bal egérgombra kattintva tudja kinagyítani

A billegő államokról bővebben itt olvashat. 

Az is izgalmas, hogy miért nem kedvez a demokratáknak, hogy választóik nagy metropoliszokban és városokban tömörülnek, erről itt olvashat részletes elemzést.

A nagy nap részletei

A szavazásnak számos, tagállami szinten eltérő szabálya van. Például nem mindenhol ugyanattól ugyanaddig lehet szavazni, többnyire azonban reggel 6-7 között nyitnak a szavazóhelyiségek, és este kilencig be is zárnak. A nyugati parti Alaszkában a keleti parti idő szerint éjjel egykor zárnak az urnák. A keleti parti idő (melyhez New York és Washington is tartozik) hat órás különbséget mutat a magyar időhöz képest: mi vagyunk hat órával később. Amikor a korán kelő amerikaiak leadják a voksukat, mi már ebédhez készülődünk, Alaszkában pedig magyar idő szerint reggel hétig lehet voksolni. 

A legtöbb tagállamban az szavazhat, aki legkésőbb a választások napján betöltötte a 18. életévét. Észak-Dakota kivételével minden tagállamban előre kell regisztrálnia annak, aki szavazni akar, de hogy mennyivel előre, az tagállamoként változik. 

Nem szavazhat az, aki ugyan Amerikában él, de nem amerikai állampolgár; az állampolgárok között pedig bizonyos bűncselekmények elkövetői vagy bizonyos mentális betegségekben szenvedők nem szavazhatnak, hogy pontosan milyen bűncselekmények és milyen mentális betegségek esetén nem lehetséges a voksolás, az viszont tagállamról tagállamra változik. 

Egyes államokban kötelező felmutatni a szavazáskor a személyazonosságot igazoló dokumentumot – ami számunkra evidens, de Amerikában, ahol nem létezik személyi igazolvány, vita tárgya, mivel a demokraták úgy gondolják, ezek az intézkedések a republikánusok malmára hajtják a vizet. A republikánusok viszont attól tartanak, hogy ha ahol nincs szükség saját magunk és amerikai állampolgárságunk igazolására, ott az illegális bevándorlók – és akár a legális, de nem állampolgár bevándorlók – törvényellenesen szavazni tudnak, és ők nyilvánvalóan demokrata szavazók. 

2016-ban Donald Trump éjjel háromkor deklarálta győzelmét, de az este folyamán ez nem volt végig világos. A 2000-es választásokon, mikor George W. Bush republikánus jelölt Al Gore-ral, Bill Clinton volt alelnökével mérkőzött, a floridai választási eredmények szorossága miatt végül újra kellett számlálni az ottani szavazatokat, és a Legfelsőbb Bíróságnak kellett kimondania Bush győzelmét decemberben. Idén nem is biztos, hogy mindenhol lesz eredmény az éjszaka folyamán, elsőnek, néhány órán belül azonban Floridából várhatóak az adatok. Bővebben erről itt olvashat.

Mivel idén számos tagállamban lehetséges levélben szavazni, és nem mindenhol kötelező befejezni a levélszavazást november 3-ra, ezért szoros eredmény esetén nem biztos, hogy egyértelműen győztest avathatunk szerda reggelre. Ezzel együtt már 90 millió amerikai szavazott levélben. A felmérések szerint erre hajlamosabbak a demokraták szavazói, a republikánusok pedig inkább személyesen szavaznak. A republikánusok tartanak attól, hogy a levélszavazás csalásra ad alkalmat.

Donald Trump elnöki teljesítményéről

Amikor 2015-ben Donald Trump bejelentette, hogy indul az elnökválasztásokon, mégpedig annak ellenére, hogy korábban demokrata szavazóként tartották számon, republikánus színekben, senki nem tartotta esélyesnek. Politikai és államigazgatási tapasztalattal nem rendelkező, kiszámíthatatlan bolondnak tartották, akinek nincs esélye, hogy elnyerje a télen kezdődő, tagállami republikánus előválasztások során a jelöltséget. De végül Trump az addig megszólítatlan fehér munkásosztály szavazataival elnyerte a jelöltséget, majd az elnökválasztást is megnyerte annak ellenére, hogy kilencven felmérés ellenfelének, Hillary Clintonnak a győzelmét jósolta, és csak hat jósolta az övét. Hogy miként hódította meg a kívülálló ingatlanmágnás a Republikánus Pártot, arról itt írtunk. Arról pedig, hogy a baloldal, beleértve a magyar baloldalt (és az Indexet) is miként értelmezte félre a szélsőjobboldal győzelmeként Trump győzelmét, itt elmélkedtünk. 

Ahhoz képest, hogy a politikai elit attól tartott, Trump amatőrizmusával veszélyes alak a közéletben, az elnök mind belpolitikájában, mind külpolitikájában jelentős sikereket könyvelhet el. Adócsökkentéseivel és -egyszerűsítéseivel

olyannyira, hogy ha nem jött volna a koronavírus-járvány, simán nyerné a választásokat. Emellett három konzervatív bírát nevezett ki a Legfelsőbb Bíróságra (melyről kisokosunk itt található) és nagyságrendekkel csökkentette a bevándorlást. Leimeiszter Barna összefoglalóját Trump belpolitikájáról itt olvashatják. 

Ami a külpolitikát illeti: Trump szokatlan lépések sorozatát vállalta be, és ez csodával határos módon szinte minden esetben jól sült el. Az új ellenség az alacsony amerikai béreket okozó Kína lett, akivel kereskedelmi háborúba bonyolódott. Számos nemzetközi egyezményt mondott fel és tárgyalt újra, mert egyoldalúan rossznak ítélte azokat Amerika számára. Jeruzsálembe költöztette hazája izraeli nagykövetségét, ami miatt mindenki háborútól tartott, de végül békeegyezmények sora lett az eredmény. Iránt Trump sokat csuklóztatja, az oroszok és Európa viszont nem élveztek prioritást az előző négy évben. Kohán Mátyás elemzését Trump külpolitikájáról itt olvashatják. 

Több amerikai elemzőt is megkérdeztünk, ők hogyan értékelik az elnök éveit. Chris Buskirk az American Greatness alapító-főszerkesztője szerint Trump nagyszerű elnökséget zár; Rod Dreher, az American Conservative publicistája inkább negatívan értékeli az elnök személyiségét; Anthony Esolen katolikus gondolkodó, író, egyetemi professzor szerint viszont Donald Trump meglepően sikeres és történelmi elnöki éveket tudhat maga mögött, miközben a baloldal csak gyűlölködik. Más magyar és külföldi szakértők értékelését itt olvashatja. 

S hogy mit csinálna Joe Biden, ha elnök lenne? Otthon az Obama-örökséget építené tovább, külföldön a hagyományos aktív és beavatkozó külpolitikét erősítené fel ő a neoliberális establishment embere. Mindezt itt jártuk körül.

Tagállami választások

Ha mindez nem volna elég: az ötven tagállamból 11-ben kormányzót is választanak. A tagállamoknak egyébként ugyanúgy kétkamarás, szenátusból és képviselőházból álló parlamentjük van, mint a szövetségi szintnek. Tehát valójában hat szinten érdekes, hogy milyen párt adja a törvényhozás többségét és a végrehajtó hatalmat. Januárban 26 republikánus és 24 demokrata kormányzó volt hivatalban.

Az egyetlen hely, ahol kiszámíthatatlan az eredmény, Montana, ahol Steve Bullock kormányzónak lejárt a második ciklusa, és nem indulhat újra, ehelyett inkább szenátornak indul a választásokon. A verseny Missouriban is szoros lesz, ahol Mike Person republikánus kormányzó kihívója az egyetlen demokrata, aki állami hivatalt visel: a könyvvizsgáló Nicole Galloway. Itt valószínűbb Person győzelme. Észak-Karolinában is esélyes, hogy hivatalban marad Roy Cooper demokrata kormányzó.

A maradék hét államban kiszámítható a verseny: Utahban, Vermontban, Észak-Dakotában, Nyugat-Virginiában és Indianában republikánus; míg Delaware és Washington bizonyosan demokrata kormányzót választanak. 

Ami még érdekes lehet, az az, hogy mennyi úgynevezett trifecta van Amerikában, azaz hány államban van egy párt kezében a kormányzói poszt, illetve a helyi szenátusi és képviselőházi többség is. Jelenleg a republikánusoknak 21, a demokratáknak 15 ilyen állama van, azaz a népesség 40 százaléka teljes republikánus, 37 százaléka pedig teljes demokrata vezetést választott magának. 

A FiveThirtyEight szerint a demokraták november 3-án megtörhetik a texasi, arizonai, iowai és missouri-i republikánus trifectát, míg saját trifectára esélyesek Pennsylvaniában és Minnesotában. A republikánusok viszont esélyesek a trifectára Alaszkában és Montanában, valamint megtörhetik Maine demokrata trifectáját. Észak-Karolina, New-Hampshire és Michigan viszont megosztott maradhat. Bővebben minderről itt tájékozódhat.

Tartsanak velünk az este folyamán!

Nyitókép: Green Bay, 2020. október 31. Az újraválasztásáért induló republikánus Donald Trump amerikai elnök beszédet mond a Wisconsin állambeli Green Bay repülőterén tartott kampányrendezvényen 2020. október 30-án. MTI/AP/Alex Brandon. Zárókép: Rome, Georgia. MTI/EPA/Branden Camp.