A többszintű, egymásra épülő, ezáltal nem összevonható procedúrát a tagállamok egyharmada, az Európai Bizottság (EB) vagy az Európai Parlament (EP) által a Tanácsnak intézett javaslata indíthatja el. A Tanács ez alapján konzultál az érintett tagállammal, melyet követően négyötödös többséggel, továbbá az EP egyetértésével állapíthatja meg, hogy az értékek megsértésének egyértelmű veszélye fennáll-e. A második szakaszban kezdeményezőként már csak a tagállamok egyharmada, illetve az EB állhat, a főszerep pedig a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanácsra hárul. A plénum egyhangúlag dönt arról, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti-e a közösségi értékeket. Ezt követően kerülhet csak sor az uniós tagságból eredő egyes jogosultságok felfüggesztésére, amely szintén magas, minősített többséghez kötött döntéshozatal.
A fentebbiek alapján számos kritika megfogalmazható az eljárással kapcsolatban. Először is szembeötlő, hogy a szankciós, ultima ratio jellegű rendelkezés alapvetően ellentétes az Európai Unió létrejöttét inspiráló elvekkel, továbbá idegen elemnek tekinthető az Unió együttműködésen, valamint kölcsönösségen alapuló logikai rendszerében. A büntető karakteren túl azonban további problémák is felmerülnek a 7. cikk kapcsán.
Az „atomfegyver” működésképtelenségét mi sem jellemzi jobban, mint az aktiválásához szükséges eljárásrend körülményessége. Nehéz elvonatkoztatni attól a ténytől is, hogy egy olyan súlyos eljárás lefolytatását, amely akár a tagállam szavazati jogának a felfüggesztésével is járhat, olyan szereplők kezdeményezhetik, akik jellemzően nem rendelkeznek a helyzet érdemi megítéléséhez szükséges ismeretanyaggal, vagy azok természetüknél fogva politikai jellegűek. Érdemes továbbá felidézni Juncker bizottsági elnöknek azon 2014-ben tett kijelentését, miszerint a „Bizottság nem szakmai testület [...], a Bizottság politikai szerepet tölt be, és szeretném, ha a jövőben ez a politikai szerepe megerősödne. Sőt, nagyon erős politikai szerepet szánok neki.” Az EP esetében ez a politikai szerep még markánsabb, tekintettel arra, hogy soraiban különböző ideológiák mentén munkálkodó pártpolitikusok foglalnak helyet.