Washingtoni dörgedelmek és a magyar valóság

„Ha valaki Nyugaton a felét is komolyan veszi az általuk leírtaknak, alaposan meglehet a véleménye a lelketlen magyarokról, akik a szegény menedékkérőkkel szemben embertelen módszereket alkalmaztak. Nem engedtük, hogy végigcsörtessenek az országon, az embercsempészek, a terroristavezérek pedig szabadon fuvarozzák őket, és még a hideg vizet, az autópálya benzingőzös levegőjét is sajnáltuk tőlük.

Holott a szidalmak helyett NATO-fegyverbarátaink igazán átadhatnák több évszázados migránskezelési és általános emberi jogi tapasztalataikat nekünk, sötétben botorkáló tudatlan, humanitárius és sok más tekintetben gyermekcipőben járó közép-európaiaknak. Ugyan miért volna abszurd, ha felhívnák a figyelmet arra, milyen komoly veszélyekkel jár a migráció? Ők csak tudják. Éppen emiatt tesznek meg mindent azért, nehogy illetéktelenek, bűnözők lépjenek hazájuk földjére. Valósággal gatyára-kombinéra vetkőztetnek mindenkit a repülőtereken, mielőtt az orrát is bedughatná hozzájuk. Meg aztán egyébként sem mennek a szomszédba egy kis bevándorlókkal szembeni szigorért. A mexikói határon egyenesen falat húztak fel, ne csámborogjanak be számolatlanul a hívatlan vendégek a Big Countryba. Ez utóbbi körülményre Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is felhívta a figyelmet, aki a Freedom House szintén lesújtó, ledorongoló Magyarország-képét nonszensznek nevezte. Mert amúgy mintha édestestvérek lennének az USA külügyminisztériumának és a »független« baloldali szervezetnek a jelentései.”