Negyedszer rendezi meg az Európai Bizottság a szegénység és kirekesztés elleni küzdelemről szóló éves konferenciáját. A rendezvény megnyitóján felszólalt Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és Marianne Thyssen foglalkoztatási és szociális biztos, ezt követően pedig szakértők vitatták meg a szegénység helyzetét és 2020-ig szóló EU-s stratégia előnyeit és hátrányait.
Az Európa 2020 stratégia keretében 20 millióval csökkenteni akarják a szegények számát az EU-ban, ahol jelenleg 123 millió ember él szegénységben, vagy fenyegeti ez a veszély. A szegénységi mutatók az utóbbi években nem változtak, ezért sürgős intézkedésekre van szükség – mondta Martin Schulz. A német szociáldemokrata politikus mindenekelőtt arra biztatta a tagállamokat, hogy maximális mértékben használják ki az Európai Szociális Alapból és az Ifjúsági Garanciaprogramból rendelkezésre álló kereteket. Ha egy tagállam nem él ezzel a lehetőséggel a lehető legnagyobb mértékben, akkor az azt mutatja: nem fontos neki, hogy az emberek dolgozzanak – mondta Schulz.
A szociális intézkedések fedezete kapcsán Schulz beszélt arról is, hogy milyen rengeteg pénz folyik el az adócsalás és adóelkerülés miatt, pedig ezekből az adóbevételekből is lehetne harcolni a szegénység ellen. Egyébként eredetileg Jean-Claude Juncker bizottsági elnök – akinek luxemburgi miniszterelnöksége alatt több száz multicég kötött
adóelkerülő megállapodásokat a luxemburgi hatóságokkal – is szerepelt a konferenciamegnyitó-programban, de végül „
zsúfolt napirendje miatt” nem vett részt a rendezvényen. Juncker korábban azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy ő és a hatóságok is törvényesen jártak el az ügyben, és leszögezte: szükséges lenne az EU-ban jobban összehangolni az adószabályokat. Schulz erről még csak annyit mondott: az Európai Parlament számára is prioritás a Juncker-Bizottság adópolitikája.
Az Európai Parlament elnöke kiemelte: az EU-ban dolgozó emberek kilenc százaléka szegény, tehát a szegénység nem csak a munkanélkülieket érinti. Ezért minden tagállamban fontos lenne meghatározni egy „adekvát” minimális jövedelmet – mondta Schulz.
Ezzel egyetértett Marianne Thyssen, az új Európai Bizottság munkaügyi és szociális biztosa is, ugyanakkor a legfontosabb célnak a munkahelyteremtést nevezte. Mint mondta, 24 millió munkanélküli van az EU-ban, közülük 12 millió már több mint egy éve nem dolgozik. Az Európai Szociális Alap mellett fontosnak nevezte, hogy a tagállamok „befektessenek” az emberekbe. Hangsúlyozta: azok a jóléti államok, amelyek az embert minden életszakaszában támogatják, egyben a legversenyképesebbek. Olyan preventív, de egyben védelmet is nyújtó szociális rendszerre van szükség, amely a gyerekektől az idősekig mindenkit támogat, valamint több és jobb munkahely a kívánatos – szögezte le Thyssen.
A politikusok beszédei után kerekasztal-beszélgetés keretében vitatta meg három szakértő a helyzetet és a 2020-ig szóló stratégiát. Michel Servoz, az Európai Bizottság foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős főigazgatója megerősítette Marianne Thyssen azon kijelentését, hogy azok az országok a legversenyképesebbek, amelyekben a legjobb a szociális rendszer. „Szóval ez nem valami baloldali dolog, hanem tényleg összefüggés van a szegénység elleni küzdelem és a versenyképesség között” – fogalmazott. „Ha nem tartóztatjuk fel a szegénységet, azzal egy csomó embert kizárunk a gazdaságból” – magyarázta. A mostani jóléti rendszereket viszont modernizálni kellene, mert a 19. század vége óta többé-kevésbé ugyanabban a modellben működnek, nem valami rugalmasak, és ez kicsit ijesztő, ha azt nézzük, hogy milyen komplex rendszerre lenne ma szükség. A megoldási lehetőségek közt Servoz felvázolta, hogy a szociális intézkedéseknek „dolgozóbarátnak” kell lenniük. Számos tagállamban ugyanis gyakorlatilag nincs igazi kapocs a munkanélküli segélyek és az aktiváló, munkaerőpiacra visszavezető intézkedések között. Hangsúlyozta, hogy sokkal célzottabbaknak kell lenniük a szociális intézkedéseknek, jobban egyénekre kell azokat szabni. Az oké, hogy ott van a szociális háló, de ez csak a végső eset: alapvetően preventívnek kell lennie a rendszernek, mert a megelőzés sokkal hatékonyabb. A megelőző intézkedéseket legfeljebb kiegészíteniük kell a szociális segélyeknek – mondta.
A közönség szemében a legnépszerűbb felszólaló kétségtelenül Heather Roy, a Szociális Platform elnöke volt. Roy rögtön nagy tapsot kapott, mikor első mondatában bírálta Marianne Thyssent, amiért a munkahelyteremtésről beszélt és nem a szegénység elleni küzdelemről. Szintén külön tapssal jutalmazta azt a kijelentését is a közönség, hogy a szegénység és a szociális kirekesztés a demokratikus legitimációt is gyengíti. Ezt nem fejtette ki részletesen, de bizonyára értették, akik tapsoltak. Ő is sürgette a minimum-jövedelmet, és leszögezte, hogy a szociális policy nem elég, hanem az egészségügy-, az oktatás- és a gazdaságpolitika is mind ezzel összefügg. Roy azzal is nagy sikert aratott, hogy leszögezte: nem lehet a válságra fogni a nagyarányú szegénységet. Mint mondta, 2008-ban is 120 millió szegény volt az EU-ban, tehát nem a válság miatt nőtt meg jelentősen a számuk, hanem ez eddig is egy megoldatlan probléma volt.
Frank Vandenbroucke korábbi belga foglalkoztatási és oktatási miniszter szerint a szociális politikának nem csak a támogatásról, hanem a befektetésről is kell szólnia. Ezért is ellentmondásos, hogy stratégiákat alkotunk és deklarációkat adunk ki a szociális politikáról, miközben számos tagországban jelentősen csökkentik az oktatásra költött pénzt, ami pedig fontos eszköz, hogy megelőzze a lecsúszást. Az oktatásra nagyon keveset költő tagállamok között említette Romániát, Magyarországot, Olaszországot és Lettországot is. Tehát nincsenek összhangban a deklarációk és a költségvetési prioritások – foglalta össze. Szerinte az EU-nak a jóléti állam alapvető elemeinek érvényesülését kellene előmozdítania az egyes tagállamokban, ugyanis valószínűleg feszültségekkel fog találkozni, ha azt mondja egy költségvetési problémákkal küzdő országnak, hogy fektessen többet a humán tőkébe.
Azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy mennyire fenntartható a jóléti rendszer, és különösen a nyugdíjrendszer az elöregedő európai társadalmakban, Michel Servoz több pazarló gyakorlatra is felhívta a figyelmet. Mint mondta, sok tagországban túl tág körben fizet az állam táppénzt, vagy számos juttatás jövedelemtől függetlenül jár, például a diákoknak. De az ugyanúgy kidobott pénz, ha munkanélküli segélyt fizet az állam egy nőnek, aki egyébként csak azért nem dolgozik, mert nincs rendes gyermekgondozási rendszer és kénytelen a gyermekével otthon maradni – fejtette ki a Bizottság főigazgatója. Frank Vandenbroucke korábbi belga miniszter azt tette hozzá: nem fog csődbe menni a nyugdíjrendszer, de ettől még kell reform. Viszont nem azért kell reformálni, hogy a csődöt elkerüljük – szögezte le. „Nem kell pánikba esni a fenntarthatóság kapcsán, csak tisztában kell vele lenni, hogy a fenntarthatóság folyamatos reformokat követel meg” – mondta.
