A műsorban a résztvevők már-már a science fiction határát súroló kérdéseket is feszegettek: lehetséges-e a tudatunk egy felhőalapú rendszerbe való feltöltése, és ha ez megtörtént, ugyanazok az emberek maradunk-e?
„Ma még nem igazán tudjuk, mi a tudat, tehát mit lehetne feltölteni a felhőbe, ezért korai még ezzel foglalkozni. De ha fel is tudnánk tölteni, az a tudat nem lenne képes ugyanazt megtapasztalni, amit mi itt a Földön” – magyarázta Neil deGrasse Tyson
„Elképesztően keveset tudunk arról, hogy miként működik az emberi agy. Olyan, mintha a Microsoft forráskódját az alapján próbálnánk megérteni, hogy hogyan működik az adott hardver. Ahhoz, hogy a tudatot fel tudjuk tölteni valahova, tudnunk kéne, mi a forráskódja az adott entitásnak. Ha viszont feltöltenénk a tudatunkat valahova, akkor az már nem mi lennénk” – tette hozzá Andy Weir.
Az adatok jelenlegi használatával kapcsolatban Balogh Péter, startupper, befektető kifejtette: ha nem tudjuk megfelelően használni, akkor az adat nem lehet az »új olaj«, csupán értéktelen »trágya«. Mindannyian hagyunk digitális nyomokat, de ezek nagy része értéktelen, ha nem tudjuk, hogyan kell felhasználni őket, hogyan hajthatunk belőlük hasznot.”
Meskó Bertalan orvosi jövőkutató állításával, amely szerint az adatalapú orvostudomány fejlődésének köszönhetően az embereknek egy jobb és egészségesebb jövőre van lehetőségük, a résztvevők mind egyetértettek, a technológiában rejlő lehetőségek kapcsán azonban a beszélgetőpartnerek erkölcsi, etikai problémákat vetettek fel.
Jamie Woodruff többek között azt fejtegette, hogy a technológiai fejlődésben meddig lehet elmenni: „A nagy kérdés, mikor jutunk el arra a pontra, hogy egy robot közölje egy hozzátartozónk halálhírét? Miért van szükségünk ennyi online eszközre? Ezek persze nagyon fontosak, de van egy határvonal, amelyen túl azt mondom: ez az én személyes terem, és ne tovább. Ne csatlakoztassuk a mosógépet az internetre.”