Alexander Tschugguel: A kereszténységet nem lehet összemosni pogány rituálékkal

A Teverébe dobta egy inka termékenységi istennő szobrait Rómában 2019 októberében, az amazóniai szinódus idején Alexander Tschugguel osztrák katolikus aktivista, egy régi nemesi család sarja. Ugyan Ferenc pápa bocsánatot kért az ő nevében is, ám más egyházi személyiségekből elismerést váltott ki az akció. A fiatal aktivistával Budapesten beszélgettünk.

***

Pachamama és a pápa

Miért dobta a Teverébe a Pachamama-szobrot?

Éve óta nyomon követem, mi folyik a Vatikánban. Amikor hallottam, hogy 2019 őszén Amazonas-szinódust tartanak Rómában, megpróbáltam arról annyi információt összegyűjteni, amennyit csak lehet. A szinódus eseményei közt szerepelt egy furcsa szertartás a vatikáni kertekben, amit egy bennszülött hölgy vezetett, s amely nyilvánvalóan pogány rituálé volt. A képeken látszik, hogy két félmeztelen női szobor előtt hajlonganak az emberek. Próbáltam többet megtudni ezekről a szobrokról, s kiderült, hogy a szobrokat a Santa Maria In Traspontina templomban tartják. Kétszer voltam ott, kifaggattam az önkénteseket a szobrokról. Először az Amazonas-régióról beszéltek, elmondták, hogy nagyon törékeny ott a helyzet, majd elejtették azt a megjegyzést, hogy ők maguk kommunisták. Aztán a vallási helyzetről kérdeztem őket, s azt mondták, nem szabadna megkeresztelni a bennszülötteket, és hogy az ottani törzseknek olyan szoros kapcsolata van a természettel, hogy többet tudnak Istenről, mint mi. Szerintük a szobrok annak szimbólumai, hogy ha természetközelibb életet élsz, többet tudsz Istenről, mert az Isten maga a természet. Nos,

A katolikus ember tiszteli és szereti a természetet, az egész teremtést, ami a Teremtőről tanúskodik. A katolikus felfogást azonban mellőzték egy szinkretisztikus-panteisztikus megközelítés, egyfajta földanya-tisztelet kedvéért. Azért dobtam a Teverébe a két szobrot, mert az első parancsolat szerint: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Elértem, amit szerettem volna, hogy a szobrok ne legyenek ott a szinódus további ülésein.

Viszont Ferenc pápa bocsánatot kért az ön nevében is.

Legyen világos, hogy ő mit mondott. Azt mondta, hogy Róma püspökeként elnézést kér azoktól, akik sértve érzik magukat a Pachamama-szobrok Teverébe dobása miatt. Kétszer Pachamamának hívta a szobrokat. Tehát elmagyarázta, hogy ezek a szobrok valójában Pachamama-szobrok, nem pedig, amint azt egyes balosok sugallták, Miasszonyunk (a Szűzanya) szobrai. 

Így kerültek a Teverébe a Pachamama-szobrok

Mi lesz így a toleranciával és a más vallások, más kultúrák tiszteletével?

Mindenkinek joga van a saját hagyományaihoz, ez igaz, az Amazonas-medence törzseinek is. De ez miért is jelentené azt, hogy be kéne őket venni a katolikus egyházba, aminek elég egyértelmű teológiája és kánonjoga van, ami Isten kinyilatkoztatásán alapul? Másrészt

Az Andok lakosainak pedig nincs szobra Pachamamáról, főleg nem félmeztelen – a hegyekben kissé hűvös lenne félmeztelenre öltözve. Szóval a szinódus kapcsán emlegetett Pachamama-tisztelet egy pszeudovallás.

Ferenc pápa ugyan gyakran szól az evangelizáció mellett, de többször kifogásolta a térítést. Ön mi gondol erről?

Jézus azt mondja: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” Szerintem ez a parancs elég egyértelmű. Amit a pápa mond, az elég ellentmondásos, mert egyrészt pártolja az evangelizációt, ami az evangélium megismertetését jelenti az emberekkel. Ez az evangélium viszont azt mondja, hogy meg is kell keresztelni az embereket. Szóval ha valóban katolikusok vagyunk, akkor

Szóval amit Ferenc pápa mond, az sokakat összezavar és elbizonytalanít. A katolikus tanítás világos és egyértelmű, akkor is érthető, ha nem vagy hívő. A dogmákat természetes ésszel is meg lehet érteni, nem kell hozzájuk természetfeletti érzék.

A dogmák nem elavult, irracionális dolgok?

Nem, a dogmák sosem tudnak irracionálisak lenni, épp ez a lényeg.

Nem lenne szükség a katolikus egyház megreformálására, hogy lépést tartson a változó világgal és újra vonzó legyen az emberek számára?

Akik ezt mondják, azt hiszik, a katolikus egyház egy NGO, amit csak úgy meg lehet reformálni az aktuális korszellemnek megfelelően. De Szent Pál figyelmeztet minket, hogy ne hallgassunk a korszellemre.

Ha a dolgok egységét nem fogadod el, akkor utána azt fogod hinni, hogy minden vallás jó és hogy mindenkinek igaza van a maga módján. De ez épp az ellentéte annak, ami a teremtés lényege, tehát határozottan elutasítom.

A politikai jobboldal védelmébe vette a kulturális kereszténységet. Jó ötletnek tartja ezt?

Jó látni, hogy nem hívők is elismerik, milyen nagyszerű a katolikus hit, és látják, hogy ez zseniális rendszer, zseniális eszme, amely filozófiailag és tudományosan is megalapozott. Ugyanakkor ha építesz egy szép, hagyományos épületet, mely gyönyörű és díszes, nem fogod szeretni, ha belül modernista és ronda. Isten azt mondta, hogy mindenben követni kell.

mert rámutat, hogy az emberek akarják a kereszténységet akkor is, ha nem akarnak a hit szerint élni. Azt kell megkérdeznünk magunktól, hogy miért nem akarnak hívők lenni. Szerintem erre egyszerű a válasz: attól kezdve, hogy hívő életet él, világosnak kell lenned mindenben és állást kell foglalnod, Isten parancsai szerint kell élned. Ez pedig áldozatokkal jár. Na most, az áldozathozatal az, amit a modernista ember nem vállal.

Mostanában gyakran megfogalmazódik az a vélekedés, hogy a keresztény politika csak retorikai fogás, populizmus, s a magukat kereszténynek nevező politikai erők valójában nem is keresztények. Létezik keresztény politika?

Magyarországon például sokan vannak, akik valóban azt szeretnék, ha keresztény elképzelések mentén történne sok minden az ország életében. De az ember nem tökéletes, hanem bűnös. A kereszténység követése nem ugyanolyan, mint egy ideológia követése vagy a kedvenc focicsapatunknak való drukkolás. A kereszténység követése a valóság és Isten követése. Abból mindenki profitál, hogy a magyar kormány próbál keresztény eszményeket érvényesíteni a közéletben. Ez azért van, mert a keresztény társadalom van igazán az emberre szabva, ez felel meg legjobban az emberi természetnek. Persze Isten követése nehéz, Krisztus is azt mondta, hogy fel kell vállalnunk a keresztjét a követéséhez. De mindennek tudatában vagyunk kétezer év óta. De a Földön töltött időnk, az életünk arra van, hogy ezt megpróbáljuk.

T.S. Eliot azt írja a kultúráról szóló könyvében, hogy egy keresztény társadalom már attól keresztény, ha az elitje hívő.

Legyen világos: szerintem a legjobb az lenne, ha a Földön mindenki hívő katolikus lenne, és Isten parancsait követné. Miért gondolom ezt? Mert Isten erre teremtett minket. De még mindig egész jó helyzet, ha egy társadalomnak csak egy része hívő, és többé-kevésbé keresztény elvek is érvényesülnek a közéletben – mivel

A fiatalok körében viszont mintha rosszul állna a kereszténység.

Minden, ami ma történik, 1968 közvetlen következménye, messzebbről pedig a francia forradalomé, ami elterjesztette azt az elképzelést, hogy az ember az univerzum középpontja, mércéje. De már az ókorban is létezett ez a gondolat, hogy az ember ignorálhatja a világegyetem szabályait, gondoljunk csak a szofistákra. És sok fiatal egyszer csak rádöbben, ez a modern élet nem működik. Nem tud mindent fizetni az állam, tönkremennek a családok. Amit a fiatalok akarnak, az az egyértelműség. De a dolgok megváltoztathatóak, Isten is erre biztat. A cél, hogy szabad emberek legyünk, szabadon mondhassunk igent Istenre.

Ön 27 éves és evangélikusként nevelkedett, később katolizált. Nem kapta még meg, hogy a neofita hév szól önből?

A nyugalom sosem a fiatalok sajátja. Ők a legalkalmasabbak a harcra, mert még nincs családjuk. Szerintem arról van szó, hogy sokan úgy hiszik, ha ők relativista-modernista módon gondolkodnak, akkor én is. De nem. De amit a katolikus egyház tanít, az sosem változik, még akkor sem, ha egyesek meg akarják változtatni. S ezek a szabályok a világban is megmutatkoznak. A saját természetünk elől pedig nem menekülhetünk el. Szerintem nem véletlen, hogy oly sokan depressziósok manapság, és oly sokan lesznek öngyilkosok a nyugati világban. Ami hiányzik a számukra, és

A nacionalizmus helyett patriotizmusra van szükség, saját nemzetünk szeretetére a mások gyűlölete helyett. Ahelyett, hogy az államtól függenénk, a családunknak kell élnünk. Ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, mi a genderünk, el kell fogadnunk az Isten által nekünk ajándékozott, egyedi testet.

Interjúfotók: Földházi Árpád