„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes értékű munkát végeztem” – vallja a frissen szabadult DK-s óbudai polgármester

Kiss László meglepődött, mennyibe kerül egy kiló kenyér.

A programom a kampány végére lesz kész. Interjú.
A szombati tüntetésen azért kiderült, hogy az összeborulás ellenére a pártok csak a célokban értenek egyet, az eszközökben nem. Hogy lesz ebből egység?
Pár hónapja el tudta volna képzelni, hogy az összes ellenzéki párt, szakszervezet és civil mozgalom egy színpadon áll? Innen nincs visszaút, és ne is legyen. Megjegyzem, én már 2011-ben is erről beszéltem.
Önt decemberben nem nagyon lehetett látni a tüntetéseken.
Pedig minden tüntetésen kint voltam.
Ennek ellenére többen hiányolták.
Nem tolakodtam az első sorba. Most ez nem az én időm volt, hanem a parlamenti képviselőké, hiszen az ellenállás a parlamentben kezdődött. Végtelenül büszke vagyok a Párbeszéd képviselőire, Szabó Tímeára és Tordai Bencére. A szombati tüntetésen pedig már én voltam az utolsó beszélő – igaz, betartva a megállapodást, hogy nem kampányolok, és nem leszek hosszabb 75 másodpercnél.
Botka László szegedi polgármester húzott egy látványosat: határozatban tiltatja meg az önkormányzati cégeknél a 400 órás túlórát.
Bosszús voltam, hogy nem nekem jutott eszembe elsőként. A soron következő zuglói képviselő-testületi ülésen én is be fogok terjeszteni egy hasonló javaslatot. És állásfoglalást fogunk kikényszeríteni Tarlósból is, derüljön ki, ő kinek az oldalán áll: a "gazdái" vagy a budapestiek oldalán.
A miniszterelnök-jelöltségben is Botkát követte, a sorrendiség stimmel.
Akkor is, most is szeretnék együttműködni Botkával, és a többi ellenzéki városvezetővel. Amúgy, sajnos, az önkormányzati intézményeknél általános gyakorlat, hogy a vezetők nem mindig adják ki a valódi túlmunkáért a megfelelő béreket, hanem bértartalékba rakják, és ők akarják elosztani. Szeretném, ha olyan iránymutatást is adnánk az intézményvezetőknek, hogy a túlórát ki kell fizetni.
Miért nem lépte meg eddig?
Mi megtettük Zuglóban: folyamatosan jeleztük az intézményvezetőknél, hogy ha például egy óvodában beteg az óvónő és valaki helyettesíti – tehát túlórázik –, akkor azt ne más jogcímen, hanem túlóraként fizessék ki.
Azzal, hogy az előválasztáson elindult, elvesztette Zuglót, ezzel tisztában van?
Ez volt számomra a legsúlyosabb dilemma, ezen gondolkodtam sokat, ez tűnhetett bizonytalankodásnak. Nem fogom elveszíteni Zuglót, így soha nem fogalmaznék, de most el kell engednem, hiszen ha főpolgármester-jelölt leszek, akkor nem tudok kerületi polgármester-jelölt lenni.
Ha nem lesz főpolgármester-jelölt, akkor sem tud polgármester-jelölt lenni. Szocialisták azt mondják, ha kikap Horváth Csabától, akkor rém kínos lenne önt indítani Zuglóban; ha állva marad, és Puzsértól kap ki, akkor az időből csúszott ki, ugyanis a jelölteket március közepén megnevezik. És akkor még ott a C verzió, hogy Tarlóstól kap ki.
Épp elég kockázatot vállaltak a budapestiek, ideje, hogy vállaljon valaki kockázatot értük is. Igaz, én háromszor vállalom, hogy megméretem magam. Mind a hármat meg is fogom nyerni.
A Mediánnál megvan még az asztala?
Nincs, évek óta nincs.
Puzsér Róbert elvitte a Sétáló Budapest szlogent, Horváth Csaba korábban ingyen-BKV-t ígért. Önnek mi lesz a legerősebb mondata?
Jó példák arra, hogy felelős ember inkább legyen óvatos az ilyen „mindent vivő”, PR-szagú szlogenekkel, ez nem az én világom. Az ingyen-BKV nem realitás, de a díjakat jelentősen csökkenteni kell, miközben a közösségi közlekedés presztízsét növeljük. A Sétáló Budapest filozófiájában rokonszenves, de ebben nem merülhet ki egy fővárosi program. Mert a séta nem csak közlekedési kérdés, nagyon rossz a városszerkezet is. Szóval, én ennél összetettebbnek, sokszínűbbnek, izgalmasabbnak látom a fővárost és a teendőket is, szóval, ilyen felületes szlogenekkel nem fogok hülyét csinálni magamból.
Kész a programja?
A programom a kampány végére lesz kész, mert ez nemcsak az én programom lesz, hanem minden budapestié: részvételi programalkotást szeretnék, amelyben a szakmai szervezetek és a polgárok is elmondhatják a véleményüket. De már ezen a héten elkezdem bemutatni az én ötleteimet.
Mi az első pont?
Ha nem baj, most nem lőném le a poént.
Akkor mi a második?
A lényeg az emberközpontú város, a zöld Budapest. Sok mindent meg kell változtatni, hogy a város emberi léptékű legyen, ne fulladjunk meg, hogy ne kelljen senkinek az utcán élnie. És beleállok pár olyan dologba is, ami nem lesz népszerű, de elkerülhetetlen ahhoz, hogy jobb legyen az élet Budapesten.”