A családról szóló októberi rendkívüli püspöki szinódus a kortárs társadalom helyzetfelmérése lesz - mondta Erdő Péter bíboros, a szinódus főrelátora az MTI római tudósítójának a szinódusi munkadokumentum csütörtöki vatikáni bemutatóján.
Erdő Péter kijelentette: az Egyházat övező társadalom és a benne élő családok nehézségei nem képviselnek új keletű problémát. Változást az hozott, hogy a 20. század második felében olyan irányzatok erősödtek meg, amelyek megkérdőjelezik, hogy a család a társadalom alapvető intézménye. Hozzátette, az a cél, hogy a család evangéliumát a mai kultúra nyelvén fogalmazzák meg, és „ehhez sok munka és párbeszéd kell”.
A családpasztoráció kihívásai az új evangelizáció összefüggésében című rendkívüli szinódus főrelátorának Ferenc pápa nevezte ki az esztergom-budapesti érseket.
Erdő Péter bíboros úgy fogalmazott, hogy az október 5. és 19. közötti szinódus pasztorációs és társadalmi helyzetfelmérés lesz. Megjegyezte, tudja, hogy várakozás előzi meg a szinódus eredményeit a közvélemény és a sajtó részéről is, de a szinódus csak az „első lépés egy többfokozatú folyamatban”. Úgy vélte, hogy a 2015 októberében esedékes rendes szinóduson születhet „mélyebb antropológiai átgondolás a családról, a gyakorlati kérdések megválaszolásával”.
A 77 oldalas munkadokumentum (instrumentum laboris) arra ad választ, mennyire ismerik a hívők az Egyház családról szóló tanítását, és mennyire ismeri az Egyház a mai világban élő családok helyzetét.
A sajtótájékoztatón Erdő Péter mellett Lorenzo Baldisseri bíboros, szinódusi főtitkár, André Vingt-Trois párizsi érsek, delegált elnök, Bruno Forte érsek, rendkívüli titkár, valamint egy olasz katolikus házaspár szólalt fel.
A háromrészes munkadokumentum első része azt állapítja meg, hogy a hívők nem elég pontosan ismerik az Egyháznak a családról szóló tanítását. A mai társadalomban élő hívők „részlegesen” fogadják el az Egyház előírásait az emberi élet védelméről, a születésszabályozásról, a válásról vagy a házasságon kívüli kapcsolatról.
Ezért „új nyelvezetre, új módozatokra” van szükség az Egyház és a családok közötti kapcsolattartásban. A sajtótájékoztató résztvevői hangsúlyozták, hogy a mai családra rányomja a bélyegét az individualizmus kortárs kultúrája, amelyben a gyermek „akadályozza a személyes szabadságot és jólétet”. Ezzel egy időben azonban a gazdasági válság is komoly akadályokat emel a családalapítás elé. A dokumentum a családokat segítő állami politikát sürget.
A második rész kritikus pontként jelöli meg a családok felaprózódását, a családon belüli erőszakot, a gyermekekkel való emberkereskedelmet, a drogtól és alkoholtól való függőséget. A dokumentum kiemeli, hogy a szülőket terhelő fárasztó munka, a migráció, a szegénység, éppúgy, mint a szabad vasárnap eltörlése, negatívan hat a családok életére, de a szülők és gyerekek közötti kommunikációt gyakran az internet- és mobiltelefon-függőség is akadályozza.
Külön fejezet foglalkozik az élettársi kapcsolatban élőkkel és az elváltakkal. A dokumentum nemet mond az azonos neműek házasságára és az ezt engedélyező polgári törvényekre. Nemet mond az azonos nemű párok általi örökbefogadásra is. Ugyanakkor elítéli kirekesztésüket és befogadásukat szorgalmazza. A dokumentum nemet mond a „szexuális identitás megszüntetését” hirdető gender-elméletekre.
A dokumentum utolsó része a gyermekek vallásos nevelésével foglalkozik. A gazdasági, ideológiai válságba kerülő családokban a fiatalok is eltávolodnak a hittől, különösen Európa keleti országaiban. Erdő Péter Románia és Litvánia példáját említette, hangsúlyozva, hogy nem csak fiatalok, családanyák is tömegesen vállalnak külföldön munkát úgy, hogy hazájukban hagyják férjüket és gyermekeiket.