Ferenc pápa: Olyan egyház legyünk, amely új utakat talál

2013. szeptember 20. 07:17

Törekedni kell arra, hogy olyan egyház legyünk, amely új utakat talál, amely képes elindulni azok felé, akik nem járnak templomba, elhagyták az egyházat vagy közömbösek iránta – mondta Ferenc pápa abban az interjúban, amelyet Antonio Spadarónak, a La Civilta Cattolica olasz jezsuita folyóirat főszerkesztőjének adott.

2013. szeptember 20. 07:17

A 16 országban, így Magyarországon is csütörtökön megjelenő exkluzív interjúkötetben – mely a magyar jezsuita rendtartomány által fenntartott parbeszedhaza.hu honlapon is olvasható – a pápa hangsúlyozta, hogy mindig szükség van időre az egyházban a valódi, hatékony változás alapjainak a letételéhez. A három, egymást követő augusztusi beszélgetés során a katolikus egyházfő úgy fogalmazott: „nem bízom a hirtelen hozott döntésekben. Nem bízom az első döntésben, vagyis az első dologban, ami az eszembe jut egy döntés meghozatalakor. Az ilyen döntés általában elhibázott. Várnom kell, magamban értékelni, rászánni a szükséges időt”.

Ferenc pápa hozzátette: „világosan látom, hogy az a dolog, amire ma az egyháznak leginkább szüksége van, az az a képesség, hogy gyógyítsa a sebeket, felmelegítse a hívők szívét, hogy közel legyen az emberekhez. Én úgy látom az egyházat, mint egy tábori kórházat csata után, ahol előbb a sebeket kell ellátni, utána beszélhetünk minden másról”. Mint mondta, új egyensúlyt kell találni, különben azt kockáztatják, hogy „az egyház morális épülete kártyavárként omlik össze, elveszíti frissességét és az evangélium illatát. Az evangéliumi válasz legyen mind egyszerűbb, mélyebb, sugárzóbb. Ebből a javaslatból fakadnak majd az erkölcsi következmények”.

Megemlítette, hogy Buenos Aires-i érsekként kéthetente találkozott hat segédpüspökével, és évente többször a papokkal, akik kérdéseket vetettek fel, és lehetett vitatkozni is, s ez nagyon sokat segített neki abban, hogy a legjobb döntéseket hozza. Hangsúlyozta, hogy a konzisztóriumok, a szinódusok fontos fórumai a tanácskozásnak, ugyanakkor kevésbé merev formákat kell adni nekik, ahogy fogalmazott: „valódi, nem formális konzultációt akarok”. Szólt arról is, hogy az egyház szolgái legyenek irgalmasak, törődjenek az emberekkel, „kísérjék őket jó szamaritánusként, aki lemossa, megtisztítja, fölemeli felebarátját. Ez a tiszta evangélium”. Felhívta a figyelmet arra, hogy „Isten nagyobb, mint a bűn. A szervezeti és szerkezeti reformok másodlagosak, vagyis csak később jönnek. Az első reform a magatartás reformja”.

Önmagát jellemezve Ferenc pápa azt mondta az interjúban: „én egy bűnös vagyok. Ez a legigazabb definíció. És ez nem üres szólam, nem elcsépelt frázis. Bűnös vagyok”. „Nekem van egy dogmatikai bizonyosságom: Isten jelen van minden ember életében. Isten jelen van bárki életében. Ha egy embernek az élete merő szerencsétlenség, ha bűnök serege, kábítószer vagy bármi más törte össze, Isten ott van az életében” – hívta fel a figyelmet. Az ökumenikus kapcsolatokban fontosnak nevezte, hogy egymást nemcsak jobban meg kell ismerni, de el kell ismerni „azt, amit a Szentlélek elhintett a másikban, és ami ajándék számunkra. Együtt kell haladni a különbözőségekben: nincs más út az egyesüléshez. Ez Jézus útja.

A nők egyházban betöltött szerepéről kiemelte: a nő nélkülözhetetlen az egyház számára, és többet kell fáradozni „egy elmélyült teológia kidolgozásán a nőről”, csak azután lehet „jobban megfontolni a nők egyházban betöltött szerepét”, illetve átgondolni a nő sajátos helyét azokban az egyházi feladatkörökben, amelyekben a hatalmat gyakorolják. A pápa arról is beszélt: az egyházban a szerzetesek arra kaptak meghívást, hogy próféták legyenek és arról tanúskodjanak, hogyan élt Jézus ezen a Földön, továbbá „hirdetik, hogy milyen lesz Isten országa a maga teljességében”. A jezsuita szerzetes pedig mindig gondolkodik, Krisztust helyezve a középpontba. Ez ad erőt a társaságnak, hogy tovább kutasson, hogy teremtő és nagylelkű maradjon – jegyezte meg.

Ferenc pápa a jezsuitákra vonatkozó összegzésében kijelentette: ma sokkal inkább, mint valaha, szemlélődőnek kell lenniük a cselekvésben, mély közelséget kell élniük „az egész egyházzal mint Isten népével és mint a hierarchikus anyaszentegyházzal”. A katolikus egyházfő beszélt arról, hogy nagyon kedveli az irodalomban Dosztojevszkijt és Hölderlint, a festészetben csodálja Caravaggio művészetét, illetve Chagall Fehér keresztre feszítés című képét, a zenében Mozartot, Wagnert és Beethovent említette kedvencként, míg a filmrendezők közül Felliniről nyilatkozott elismeréssel.

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kal
2013. szeptember 29. 16:22
A látszat ellenére nincs nagy távolság kettőnk álláspontja között. Katolikusként magam is elfogadom a protestánsok által elvetett successio apostolica elvének lényegét, ezért egyetértek veled abban, hogy Jézus Péterhez intézett szavai alapján a pápának és a püspököknek különös felhatalmazásai vannak, melyeket nem a hívek adnak, hanem Jézus adott nekik. Még abban is egyetértünk, hogy ebből adódóan jogi értelemben "a hívők nem diktálhatnak abban, hogy mit tartson és mit vessen el az Egyház", ugyanakkor amiket felsoroltál ("elfogadhatatlan...", "nem szabad megtiltani..., "tiszteletben kell tartani...") azok a véleményalkotás részei voltak, amelynek létjogosultságát te is elismered. Igazában csak abban érzek markáns különbséget kettőnk álláspontjai között, hogy szerintem a laikus híveknek nagyobb feladata, Istentől rendelt küldetése van abban, hogy hozzájáruljanak a Tanítóhivatal munkájához, és megítélésem szerint Ferenc pápa szavai ugyanebbe az irányba mutatnak.
Kal
2013. szeptember 29. 08:49
Kedves Kordart, "Hogy az egyházjog mit enged meg és mit tilt, az nem a laikus hívek elgondolásán és döntéshozatalán, hanem az Egyház hagyományán és kormányzói tisztén múlik." - írod. De az egyház hagyományait kik alakítják? A hívek. Hiszek abban, hogy mindez a Szentlélek közreműködésével, végső soron az isteni akarat irányába mutat, de a történelem sokszor bebizonyította, hogy az emberi értelem korlátai és határai miatt voltak, és ma is lehetnek (nyilván vannak is) tévedések az egyház hagyományain alapuló tanításban. A korábbi idők tévedéseit (ld. pl. a már sokszor és sokak által említett rabszolgasággal kapcsolatos korábbi egyházi tanítást) nagyrészt korrigálta már az egyház. Ezt a feladatot azonban Isten a hívekre bízta, a hívek közösségének együttesen kell a Szentlélek sugallatára megtennie azokat a korrekciókat, amelyek segítségével az egyház tanításai jobban fognak közelíteni Isten örök akaratához és igazságaihoz. Ezt a csodálatos feladatot örömmel kell vállalnunk, és nem szabad elzárkóznunk tőle, megideológizálva azt, hogy miért nem végezzük el a ránk háruló feladatot. "Hogy kik járulhatnak szentáldozáshoz, az meg objektív erkölcsi és alanyi kötelezettségű feltételeken múlik." - folytatod a saját gondolataidat. Egyetértek veled, de felhívom figyelmedet, hogy az "objektív erkölcsi és alanyi" feltételeket az egyháznak úgy kell meghatároznia, és közvetítenie a hívek felé, hogy mindezt arra a tanításra alapozza, amelyet - az előbbiekben leírtak szerint - a hívek közösségének, a Szentlélek iránymutatását követve, folyamatosan korrigálnia, ha úgy tetszik, karbantartania kell. Ez így volt eddig is, és a már említett példán kívül is egy sor tévedés korrekciója történt már meg eddig is. A változások ellenzői ezt ugyan tagadják, de a tényekkel hadakoznak.
Kal
2013. szeptember 28. 00:49
"legyőzhetően téves lelkiismeretükkel" - ezt hogyan kell érteni? Ki által "legyőzhetően"? Miért "téves a lelkiismeretük"? Mert változást akarnak?
Kal
2013. szeptember 26. 12:56
A Katolikus Egyház megújulását szorgalmazó keresztények, a világ minden részéről, nyílt levélben fordultak Ferenc pápához. Ld: http://kaleidoscope.blog.hu/2013/09/26/nyilt_level_ferenc_papanak
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!