A kor nem számít: 100 éves nácit állítanak bíróság elé Németországban
Egy 2011-es ítélet óta sorban igyekeznek bíróság elé állítani az utolsó életben maradt náci háborús bűnösöket.
Egy új könyv szerint a nácik beszélni, olvasni és a szavak kibetűzésére tanították a kutyákat, hogy hadi célokra felhasználva őket elősegítsék a második világháború megnyerését.
Hitler azt remélte, hogy a beszélő kutyák kommunikálni tudnak majd feletteseikkel. A diktátor még egy speciális kutyaiskolát is felállíttatott, ahol az állatokat beszélni tanították. A távlati terv az volt, hogy a nácik egy „beszélő” egységet hozzanak létre – állítja egy új könyv. A náci tisztviselők Németország-szerte összeszedték a kutyákat, hogy aztán megtanítsák őket a kommunikációra és az „összekötőikkel” való érintkezésre. Alighanem az a kutya vitte a legtöbbre (és vívta ki Hitler legnagyobb tetszését), amely kimondta a „Mein Fuhrer”-t, mikor megkérdezték tőle, ki áll előtte.
A németek például a koncentrációs táborokban szántak a kutyáknak az SS-tisztek mellett (vagy helyett) el őrző-védő feladatokat. A terv meglétére Jan Bondeson (Cardiff Egyetem) kutatómunkája nyomán derült fény. Adolf Hitlernek két németjuhásza is volt, szívügyének tartotta a kutyák hadicélokra való felhasználását. Az intelligens négylábúak kiképzésére szakosodott iskolát a Hannover melletti Leutenburgban létesítették a harmincas években. Egészen a világháború végéig működött, az igazgatói posztot Margarethe Schmitt töltötte be. Állítólag számos sikert is elkönyvelt az intézmény, egyes állatok például mancsaikkal komplett szavakat tapogattak ki egy speciális ábécén, mások pedig emberi hangokat voltak képesek utánozni.
Egy Rolf nevű airedale terrier például ennek a speciális ábécének a segítségével „beszélni” is tudott, sőt, vallási kérdésekről értekezett, idegen nyelven kommunikált, valamint verset írt. A kutya egyszer még azt vágyát is kifejezésre juttatta, hogy szívesen belépne a hadseregbe, mivel utálja a franciákat – legalábbis Bondeson szerint. A szerző Amazing Dogs: A Cabinet of Canine Curiosities című könyvében foglalta össze kutatásait: „A húszas években olyan új állatpszichológusok léptek fel, akik azt állították, hogy a kutyák képesek az emberi kommunikációra és az absztrakt gondolkodásra. A náci ideológia része volt az emberek és a természet közötti erős kapcsolat, úgy gondolták, hogy a jó nácinak állatbarátnak kell lennie. Göring az állatvédelem élharcosa volt, s Hitlerrel együtt nem is az emberi, hanem inkább az állati jogok miatt aggódott” - írja.