A multikulti bukása

Aki önértéknek tekinti a korlátozás nélküli bevándorlást, annak gőze sincs arról, hogy az milyen feszültségeket képes gerjeszteni egy nemzeten belül – röviden így lehet összegezni Ed West nagy vitát kavaró könyvét, A sokszínűség illúzióját. Az UnHerd politikai portál korábbi újságírója annak rendje és módja szerint adatokkal és felmérésekkel alátámasztva tárja fel a második világháború utáni Nagy-Britannia bevándorlástörténetét egészen a közelmúltig. A könyv 2013-ban íródott, mégis a mai napig ható tanulságokkal szolgálhat, ha meg akarjuk érteni, hogyan süpped bele egy birodalmi múlttal rendelkező ország egy eleve kudarcra ítélt migrációs politika következményeibe, amelyet egyszerre motivált az olcsó munkaerő és a munkáspárti szavazatszerzés igénye.

De ha nem vagyunk tisztában a brit jelennel, akkor is kijózanítóan hathat ránk a könyv, amely szerint a sokszínűség fogalma csak a minden képzeletet felülmúló ütemű bevándorlás negatív következményeit fátyolozza el, ráadásul túlzott használata a multi­kulturalizmus elbukásának beismerésével ér fel, hiszen egyet jelent az újonnan érkezők integrálhatatlanságával. A szerző úgy látja, a legtöbb bevándorlónak a britség csupán „jogi és politikai szerkezet”, nem pedig olyan identitás, amellyel azonosulni lehetne.