Pulipecsenye
Hát pont ilyen Ázsia: elég a kormányfőt megvenni kilóra. A népnek már nincs külön forgalmi értéke.
A nyugati ember Marco Polo óta számolt Ázsia felemelkedésével. A közmegegyezés szerint most elérkezett – de mi van, ha e korszak rövidebb lesz a vártnál? Ha az elmúlt évtizedek lenyűgöző növekedése mellett alábecsüljük a jövő geopolitikai kockázatait?
Egy chicagói történész szerint nem biztos, hogy Ázsia képes lesz beváltani a súlyának és befolyásának további növekedéséhez fűzött várakozásokat. Michael Auslin a szeles közép-nyugati metropolisz egyik külvárosában nevelkedett, hogy angoltanárként, majd kutató történészként hosszú éveket töltsön Japánban. Auslin ma a kaliforniai Hoover Intézetnek, az Egyesült Államok talán legtekintélyesebb konzervatív agytrösztjének a munkatársa (itt töltötte pályafutása utolsó szakaszát honfitársunk, Teller Ede is).
The End of the Asian Century (az ázsiai évszázad vége) című, tabudöntögető könyvének kiindulópontja, hogy a nemzetközi ügyekre szakosodott elemzők az előző két évtizedet a távoli Kelet bámulatos gazdasági mutatóinak bűvkörében töltötték, alábecsülve a térséget fenyegető geopolitikai kockázatokat a helyi feszültségektől az időzített bombának is beillő demográfiai trendekig.