Az elmúlt időszak gender-elmélet körüli vitái, az aggasztó aktuális klinikai és politikai jelenségek szükségessé teszik, hogy világosan és röviden summázzunk a társadalmi nemek elmélete, a gender-teória vonatkozásában.
A gender-elmélet mind filozófiai antropológiai, mind klinikai pszichiátriai perspektívából tekintve egy inkoherens, zavaros és kártékony ideológia.
Gyökerei a feminizmus negyedik hullámához nyúlnak, a végleges és az abszurditásba forduló egyenlőség-elv érvényesítését igyekszik megvalósítani. Az elméleti zavarosság egy példájaként említhető, hogy míg a nemi orientáció, azaz a homoszexualitás esetében a genderelmélet szélsőségesen és kizárólagosan biológiai oki hátteret állít, addig a transzneműséggel kapcsolatosan ismét hibásan, szélsőségesen szociális konstruktivista nézetrendszer mellett érvel. Azaz: eszerint a homoszexualitást csak biológiai-genetikai tényezők okozzák, míg a transzneműség esetében mindenki olyan identitású, aminek gondolja, érzi, mondja magát. Mindkét állítás hibás, könyvtárnyi szakirodalom cáfolja őket; a szexuális orientáció variációi és szexualitás patológiás torzulásai mögött a biológiai és a pszichológiai tényezők összjátéka áll, ahogy arra a régóta ismert biopszichoszociális elmélet rámutat.
A genderelmélet tévedései és ellentmondásai mögött azonban nemcsak elméletképzési és szakmai igénytelenség húzódik, hanem az LMBTQ+ kisebbség politikai érdekérvényesítésével kapcsolatos konkrét célok is pontosan azonosíthatók. A genderelmélet a „woke mozgalmakba” (BLM, MeToo) történő illeszkedése mentén
egy erőszakos, militáns kisebbség társadalomátalakító, politikai céljait szolgálja és kívánja alátámasztani.
Klinikai szempontból fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az a tény, hogy a nemátalakító műtétet kérők száma 1980 és 2015 között a hússzorosára nőtt, egyértelműen egyfajta pszichológiai epidémiára utal, a gender diszfória miatt kezelést kérők számának szignifikáns emelkedése mögött médiahatások és az LMBTQ+ propaganda erőszakossága azonosítható. Erre utal több tanulmány is, amelyek pontosan mutattak rá, hogy míg a transzgender identitás, azaz a gender diszfória, nemi identitászavar az esetek többségében kisgyermekkorban vagy a pubertás körül alakul ki, addig az újabb kutatások nagy számban azonosítottak olyan serdülőket, akik 15-16 éves korukban szinte egyik napról a másikra kezdték transzneműnek érezni magukat.