A posztmodern világ uralkodó ideológiáját az egyre inkább radikalizálódó nihilizmus jellemzi – figyelmeztet a Comillasi Pápai Egyetem jogászprofesszora. A romboló tendenciákkal szemben az Európát összetartó hagyományok fontosságára hívja fel a figyelmet.
Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban
Mi volt magyarországi látogatásának a célja? Hogyan látta az egyetemi közösséget és a magyar fiatalokat?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem elindította az Egyesült Államokba száműzött, ám soha nem amerikanizálódó magyar filozófus, Molnár Tamás teljes életművének kiadását. Jómagam több mint harminc éven keresztül Molnár Tamás legközelebbi barátai közé tartoztam. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy megtarthattam az emlékére szervezett konferencia főelőadását. Emellett a politikai filozófia és az alkotmányjog témakörében is voltak előadásaim, ahol többek között rámutattam a természetes és az ideológiai pluralizmus közötti különbségekre. A magyar egyetemi közösséget illetően jó benyomást gyakorolt rám a professzorok és a hallgatók fegyelmezettsége.
A politikai filozófiát általánosabban tekintve sokszor úgy tűnik, hogy a jelenkort az állandó változás iránti vágy hajtja. De vajon minden változás előrelépés, fejlődés?
Való igaz, hogy manapság a változás kifejezést szinte a haladás szinonimájaként használják. Ez a felvilágosodás történelemszemléletében gyökerezik, amit később Auguste Comte öntött szavakba: az emberi értelem mindig feltartóztathatatlanul halad előre.
a kettő között pedig dicsőséges és válságos időszakok váltogatják egymást. Nincs olyan mindig felfelé vezető út, amely által az ember egyre erősebb lesz. Meg kell tudnunk különböztetni a pozitív és a romboló változásokat. A hagyományok tisztelete és mindannak átadása, ami megőrzésre érdemes, a katolikus világnézet szerves része.
Ha mindezt a jog és az alkotmányjog összefüggései között vizsgáljuk, akkor két felfogással lehet találkozni: egyesek úgy vélik, hogy az alaptörvények az állandó változás hordozói, mások viszont ahhoz ragaszkodnak, hogy megőrizzék, amit az alkotmány eredetileg előirányzott. Ön szerint mi a szerepük az alaptörvényeknek, valamint a bíróságok alkotmányértelmezésének?
Az alkotmány a racionalizmus által létrehozott forradalmi jelenség, amely formába önti a társadalmi szerződést. Amikor azonban természetes vagy történelmi alkotmányról beszélünk, akkor egészen más a helyzet. Az alkotmányértelmezés ezért kényes kérdéseket vet fel. Az originalisták, vagyis az alkotmány eredeti értelmét érvényre juttatni kívánók például bár konzervatívnak tűnnek, a gondolkodásuk alapvetően egy történeti pozitivizmusra reagál: az alkotmány csakis az lehet, amit az alapító atyák elgondoltak. Másrészt vannak olyan aktivisták, akik úgynevezett értékek alapján a társadalmi lét alapjául szolgáló előfeltételek megváltoztatására törekszenek. Ez lehet szociológiai vagy voluntarista pozitivizmus. Az értelmezés éppen abban áll, hogy az emberi és társadalmi viszonyok igazságosságát meghatározza.
Egy új keletű ideológiai irányzat azt hirdeti, hogy a nyugati hagyományok és kultúra menthetetlenül bűnös, ezért el kell törölni. Hogyan erodálja a woke mozgalom a nyugati társadalmakat szerte a világon?
A posztmodern világ uralkodó ideológiáját egyre inkább radikalizálódó nihilizmus jellemzi, ezért már semmit nem övez tisztelet. A keresztény civilizáció teremtette meg a kereszténységet, vagyis az evangélium szellemi, intézményi és társadalmi megtestesülését,
Most azt akarják elpusztítani, ami megmaradt belőle. Ez a szabadság, amely nem ismer szabályokat és korlátokat, tisztán negatív.
Ennek van egy olyan aspektusa, hogy egyre nagyobb szakadás van azon erők között, amelyek mindenáron el akarnak rugaszkodni a helyi közösségtől, és azok között, amelyek ragaszkodnak a gyökereikhez és a hagyományaikhoz. Mi a helyi közösségek és a patriotizmus jelentősége a nyugati társadalmak értékeinek megőrzésében? Milyen szerepet játszanak ebben a nemzetállamok?
A klasszikus gondolkodás és a katolikus civilizáció gazdag, szerves és hierarchikusan felépülő struktúrával bír. A helyi közösségek mindig is fontos szerepet játszottak a társadalmak természetes alakulásában.
Ezért a nemzetiségi elv mélységesen hamis. Nem minden nemzetnek van joga ahhoz, hogy állammá váljon; ám joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák, és hogy részt vegyen az országa kormányzásában. Magyarország korábban egy birodalom része volt, és ezért könnyen érti, mit is jelent ez. Egy jól megalapozott politikai közösség nemzetté válás nélkül is megtalálja az útját.
Ha ezt az európai integráció viszonylatában vizsgáljuk, akkor ön szerint mi köti össze a nemzeteket, népeket és civilizációkat Európában?
Egyfelől a kereszténység, másfelől pedig a kereszténység alapjain született hagyomány. Ez a második jelentés a spanyol tradicionalizmusban elterjedtebb. Európa kétértelmű kifejezés: jelentheti a földrészt, és jelentheti az Európai Uniót is. Ez utóbbi egy olyan struktúra, amely erőteljesen távolodik az olyan természetes politikai közösségtől, mint amilyen az állam. Egy együttműködésre épülő EU kedvezne a politikai építkezésnek, ám a valóságban ennek éppen az ellenkezője zajlik. Az Egyesült Államoknak való alárendeltsége, valamint az erkölcsnélküliség miatt az unió sokszor romboló hatással bír.
Ebben az összefüggésben hogyan látja a magyar miniszterelnök európai politikáját?
Úgy gondolom, hogy csodálatra méltó a magyar kormány álláspontja, mert függetleníti magát olyan irányzatoktól, amelyek a valódi szabadságot elnyomva erőltetik rá magukat az országokra.
A katolikus egyház a 19. század vége óta gazdag társadalmi tanítást alakított ki. Ön szerint hogyan kellene az európai együttműködésnek felhasználnia és átvennie e tanítás elveit?
A katolikus egyház a liberalizmus és annak következményei ellen alakította ki társadalmi és politikai tanítását, az utóbbi ötven évben azonban meggyengült ez a tanítás. A személyeskedés és a liberalizmus bizonyos áramlatai zavart keltve beszivárogtak. Vissza kellene térni például a szubszidiaritás elvének hagyományos jelentéséhez, amelyet nemcsak az Európai Unió, hanem számos katolikus szellemi áramlat is elferdített.
Miguel Ayuso Torres
1961-ben született Madridban. A spanyol fővárosban működő Comillasi Pápai Egyetem alkotmányjogi és politikatudományi professzora. 2009-től 2019-ig a Katolikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének, a keresztény hívők pápai jog szerinti nemzetközi magánszervezetének az elnöke volt, amelyet a Szentszék jogi személyiséggel ruházott fel. Emellett elnöke a Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetsége politikatudományi szekciócsoportjának és a II. Fülöp Spanyol Tanulmányok Tanácsának. Több mint harminc könyv és ötszáz cikk szerzője – amelyek közül néhányat lefordítottak angol, francia, olasz, portugál, német, lengyel, orosz és magyar nyelvre –, illetve a Verbo című folyóirat szerkesztője.
Nyitókép és képek: Szilágyi Dénes
A modernitás emberképe pedig ellentétes a kereszténységével. A progresszív kereszténységnek annyi. Nincs scrutoni harmadik út, vagy az őrült, vagy a messiás. De mit tehetnek a keresztények, és mit gondol a politikai kereszténységről? Carl R. Trueman angol keresztény eszmetörténészt faggattuk az Axioma Központ konferenciája után. Interjúnk.
A volt miniszterelnök a költözéséről és a terveiről is beszélt az Indexnek adott interjújában.
Ezért gonosz, valójában keresztényellenes szemforgatás azon szörnyülködni, hogy a »NER« »túlszerette« a keresztény vallási közösségeket.
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
A Fradi-ikon szerint Rossi bölcsen tette, hogy Yaakobishvilit és Pécsit is kipróbálta a kapuban.
Giró-Szász Áron reagál noÁrék megjegyzéseire.
Mintha csak Kapitány István inspirálta volna, az Európai Bizottság elrendelte az intézmény épületeiben a légkondik kikapcsolását – de csak az alsóbb beosztású kollégáknál.
Globalista, liberális „arctalan csőcselék” térítette el a közös, ingyenes és semleges tudástárat, amikor Larry Sanger meg akarta zabolázni őket, kitúrták az életművéből. De nem hagyja magát, és van is egy terve.
