De jó, ha tudjuk: az intézményrendszer sötét figurái szerint a magyar miniszterelnök ugorjon be egy hambizóba sajtbureszért, ahol majd a galandjelmezben kalandozó 444-es Németh Dániel lefényképezi, és a jelmez nélküli G. majd megírja, vajon miből »gargantuai zabál« a magyar miniszterelnök 4 eurós hamburgert.
Nekünk viszont egy kérdés marad, ám ez annál sürgetőbb: miért gondoljuk, hogy mindez természetes velejárója a normális világnak? Miért törődünk bele, hogy a társadalomátalakítók pöceszagú „forradalma” elengedhetetlen része az életünknek? Miért hisszük azt végtelen jóságunkban és türelmünkben, hogy ezeket nekünk mindenképpen el kell tűrnünk?