Most viszont az a helyzet, hogy a pártjából kiebrudalt Jakab még véletlenül sem tartja erkölcsi kötelességének, hogy visszaadja mandátumát. Amit három esztendeje olyan merész képzettársítással másokra hárított, annak tökéletesen silány alanyává szegődött. Most nincs Szent Korona, nincsenek jobbikos szavazók, nincs becsület, nincs adott szó. Most csak a jó kis fizetés van.
Mondhatnánk persze, hogy a Mi Hazánk mai képviselői közül sem adogatták vissza a mandátumot jobbikos utódaiknak, de hát a sztori lényege mégis csak az, hogy őket abból a pártból a jakabi gépezet nemes egyszerűséggel eltávolította. Ők már akkor tudták, hogy új pártba tömörülnek, és megméretik magukat a soron következő választáson. Számításuk bevált, simán bejutottak az országgyűlésbe. Jakab azonban nem politikai áldozat, ő ennek a pártnak az elnöki székéből bucskázott alá a Szent Korona nélküli kenyérharcok világába. És mint a Jobbik alászállásáért leginkább felelős politikai szédelgő, simán marad az Országgyűlésben, ahelyett, hogy végleg eltakarodna a magyar közéletből. Eltakarodna a beteges hazugságaival, a prolihergelő baromságaival, a krumplis hadonászásaival, pökhendi, lekezelő stílusával.”
Nyitókép: MTI / Illyés Tibor