Aki tényleg megkapta a fele királyságot – V. István, a második honalapító utódjának portréja

2022. augusztus 6. 9:01
Ma 750 éve hunyt el V. István királyunk, IV. Béla örököse – aki egy ideig önállósította fél Magyarországot. Apa és fia ellenségeskedésben élt, életre-halálra viaskodtak, István megítélése azóta is vitatott.

Nyitókép: IV. Béla társuralkodóvá koronázza fiát, Istvánt (Képes-krónika)

 

V. István a korszakos jelentőségű királyunk, IV. Béla és egy bizánci hercegnő elsőszülött fiaként született 1239-ben, magyar királyként 1270 és 1272 között regnált. A hazai történetírásban alakja ellentmondásos:

egyrészt hálátlan, hataloméhes fiúként, másrészt vitéz katonaként

és jó szervezőtehetséggel megáldott, tehetséges uralkodóként bukkan fel.

A viszály magja

A tatárjárás alatt István szüleivel egyetemben Dalmáciában húzta meg magát. Ezt követően apja már gyermekként megkoronáztatta és a kunokkal való szövetséget megpecsételve, akikre égető szüksége volt az ország védelmére a nehéz időkben, a kun fejedelem lányát jegyezték el vele.

A már nagykorú herceget apja Erdély élére állította 1257-ben, de a következő évben már Stájerország déli részét kormányozta. Az akkor Magyarországhoz tartozó Dél-Stájerországban 1258-ban felkelés tört ki, és egy morvamezei csata (egy a sok közül) rövid úton véget is vetett a Stájerország feletti magyar uralomnak (1260). A „gondok” valahol itt kezdődtek.

A mindent eldöntő csata ugyanis úgy tűnik, István kezdeti sikerei után IV. Béla hibája miatt végződött vereséggel,

hiszen késett a fősereg, István pedig megsérült. Mindent egybe véve, István itt már bizonyította rátermettségét, a viszály szikrája pedig kipattant.

1262-ben már a fegyverek beszéltek kettejük között, a források valóságos (bár rövid) háborúról szólnak, melynek végén egy oklevél első alkalommal nevezi Istvánt ifjabb királynak. Az oklevelek az 1262-es szembenállás okairól nem adnak tájékoztatást, de Kristó Gyula szerint alapvetően a a nagybirtokosság ereje nyilvánult meg a király és elsőszülött fia folyamatos és egyre fokozódó ellentétében.

Az ifjú társkirály és a belháborúk

Szabados György szerint IV. Béla és fia párhuzamos, megosztott uralkodását érintően már az uralkodói szabadság teljes elkülönülése mutatható ki, aminek a korábban is „népszerű” apa-fia, uralkodó-örökös rivalizálások alatt semmilyen nyoma sem volt tapasztalható. Ez tehát valami új dolog volt:

István pénzt veretett, nádort tartott, önálló külpolitikát folytatott.

Az ifjabb királyság intézménye és kialakulása örökös történészi viták kereszttüzében áll, de egy biztos: István de facto uralkodásának jelentősebb része az ifjabb királyságának időszakára esik, amikor is az ország páratlan megosztása következett be,

a Duna pedig két független királyság határvonala lett.

Fontos megemlíteni, hogy IV. Béla és István híveinek birtokai nem igazodtak az országot kettészelő határvonalhoz, ahogy a királyi család egyes tagjainak birtokai sem – ezek természetesen ugyancsak feszültségforrások lehettek.

1264-ben aztán összehangolt támadássorozat indult az ifjabb király friss „országa” ellen, a támadók között pedig ott volt például István testvére, Anna is: ebből láthatjuk, hogy volt egy kis „családi viszály szaga” ezeknek az éveknek.

Az ifjabb király később támadásba lendült, a döntő csatára pedig Isaszeg mellett került sor (1265), ahol István teljes győzelmet aratott, így az ország sorsa az ő akaratától függött. A békekötés szövege szerint IV. Béla visszafogadta atyai szeretetébe Istvánt, aki viszont fiúi tiszteletéről és engedelmességéről biztosítja apját. Ez mind nagyon szépen hangzott, de valójában a mélyen húzódó ellentétek nem csitultak: 1266 és 1268 között újra fellángolt az ellentét,  a katonai összecsapás elmaradása a királyi szerviensek akaratán múlhatott. Az adok-kapok végül a második honalapító, a gyűlölt-szeretett apa, IV. Béla 1270-es halálával ért csak véget.

István hercegi koronája

 

István külpolitikája

Összességében elmondhatjuk, hogy IV. Béla a cseh, míg István a nápolyi irányt helyezte előtérbe. Ez utóbbi kapcsolatot erősítette az 1269-es házassági szerződés, amelynek értelmében

István és I. Károly nápolyi uralkodó gyermekei frigyre léptek.

A szövetség minden bizonnyal II. Ottokár cseh király ellen irányult, hiszen apja „cseh politikáját” István a kezdetektől ellenezte. Nővére, Anna, aki már az István elleni hadjáratban is részt vett, az ország kincseinek egy részét „lenyúlva” Ottokárhoz menekült, és nem volt egyedül: apja számos híve is követte őt, ami azt is jelentette, hogy a koronázás után IV. Béla bárói gyakorlatilag eltűntek a politikai életből.

István az Ottokárral kialakult konfliktusát (ellenséges, egykori Béla-párti magyar főurak támogatása, Anna-féle kincsek) kezdetben ugyan békésen, tárgyalásokkal próbálta rendezni, de ez nem sikerült, az 1270-1271-es háború pedig kiegyezéssel zárult: a cseh uralkodó letett a „hűtlenek” további támogatásától, V. István pedig, fájó szívvel, a nővére által Prágába vitt kincsekről mondott le.

Biztató reformok és szomorú vég

Aztán, amikor a fenti béke hatására István hatalmi helyzete konszolidálódott, és megkezdte biztató reformtervei megvalósítását – fejlesztette a városokat és a vendégtelepes községeket, átfogó privilégiumot adott a szászoknak, rendezte a királyi birtokok ügyeit, célul tűzte ki az udvari birtokszervezet újraszervezését, területi gyűléseket hívott össze a nemeseknek – akkor beütött a krach. 1272-ben István a nápolyi király meglátogatására indult, de útközben váratlan csapás, valójában támadás érte, hiszen Gutkeled Joakim,

„egész Szlavónia” bánja elrabolta kíséretéből a trónörökös László herceget, a későbbi IV (Kun) László királyunkat.

A király serege ezt követően hiábavalóan ostromolta Kaproncza várát, ahova a trónörököst vitték. Talán épp az események hatására István súlyosan megbetegedett és hamarosan, 1272. augusztus 6-án meghalt. A Margit-szigeti domonkos apácakolostorba temették, ahol húga, Szent Margit is nyugszik.

*

Felhasznált irodalom:

Kristó Gyula: Az Árpád-házi királyok kora, In: Kristó Gyula-Barta János -Gergely Jenő: Magyarország története előidőktől 2000-ig,

Wikipédia

mult-kor.hu

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés