Mao keretlegényeinek majdnem sikerült végképp eltörölniük a múltat.
Most 55 éve kezdődött Kínában a kulturális forradalom, ami közvetlenül Mao Ce-tung hatalmának megerősítéséről szólt, a gyakorlatban és a következményeként viszont a sokezer éves kínai kultúra fanatikusok általi elpusztításához vezetett.
1966. május 16-án egy körlevélben, amit a Politikai Bizottság kibővített ülése fogadott el, lényegében minden állami és pártszervet felszólítottak arra, hogy keressék a soraik között megbúvó „ellenforradalmi és burzsoá” elemeket, „leplezzék le” őket, hajtsanak végre tisztogatásokat: „A burzsoázia képviselői, az ellenforradalmi revizionisták bandája befurakodtak a Pártba, a kormányzatba, a hadseregbe és a kultúra különböző ágaiba. Amint a körülmények megfelelőek lesznek, megszerzik a politikai hatalmat, és a proletárdiktatúrát burzsoádiktatúrává alakítanák. Néhányuk már lelepleződött, mások nem. Néhányukban megbízunk és úgy bánunk velük, mint az utódainkkal. Olyan személyek ezek, mint a szomszédunkban fészkelő Hruscsov.”
Egy elhajlónak minősített hivatalnok megalázása a köztéren a kulturális forradalom idején
Nem sokkal később, alig néhány évvel a kínai éhínséghullám után, Peking vörös augusztusa idején, 1966. augusztus 8-án a Párt Központ Bizottsága
ami később „Tizenhat Pontként” híresült el. Ez a döntés a kulturális forradalmat úgy határozta meg: „Egy nagy forradalom, ami az emberek lelkét érinti meg, és egy mélyebb és kiterjedtebb szintjét jelenti országunk szocialista forradalmának”.
„Bár a burzsoázia legyőzetett, az még mindig próbálja felhasználni a kizsákmányoló osztály régi kultúráját, régi eszméit és szokásait a tömegek korrumpálására, elméjének fogva tartására, ezzel megalapozva a visszatérésüket. A proletariátusnak épp az ellenkezőjét kell tennie: neki kell mennie a burzsoázia minden kihívásának, hogy megváltoztassa a társadalom jövőjét. Jelenleg a célunk az, hogy küzdjünk és letörjük azokat a hatalmon lévőket, akik a kapitalista úton haladnak; hogy kritizáljuk és elutasítsuk a reakciós, burzsoá tudományos »hatalmasságokat«, a burzsoázia és minden egyéb kizsákmányoló osztály ideológiáját; és hogy átalakítsuk az oktatást, az irodalmat és a művészetet, és a szuperstruktúra minden egyéb területét, ami nem felel meg a szocialista gazdaság alapjainak, hogy ezzel megvalósítsuk a szocialista rendszer konszolidációját és fejlődését”.
A Tizenhat Pontnak nagy hatása volt: a diákmozgalmat országos tömegkampánnyá emelte, ami munkásokat, parasztokat, katonákat és alsóbb rangú pártfunkcionáriusokat tüzelt arra, hogy megmozduljanak, konfrontálódjanak a hatalomban lévőkkel és újraformálják a társadalom „szuperstruktúráját”.
Miközben tömeggyilkosságok kezdődtek és kirobbant a vörös terror, egy központi direktíva megtiltotta a rendőrségnek, hogy beavatkozzanak a Vörös Gárda tevékenységébe, és azokat a rendőröket, akik ezt nem vették figyelembe, ellenforradalminak bélyegezték. Mivel Mao bátorította a lázadást, a Vörös Gárda felbátorodott, miközben egyre több főhivatalnok engedte szabadjára az erőszakos cselekményeket.
másokat nyilvánosan szégyenítettek meg. Egyes „ellenforradalmiként” elővett és megbélyegzett személyek öngyilkosságot követtek el.
Könyvégetés az utcán
1966 őszén a Vörös Gárda számos tömegtüntetést szervezett. Lin Biao
Van, ahol ez a közterek átnevezését jelentette, de az újszülötteknek is elkezdtek új, forradalmi hangzású neveket adni.
A radikálisok azonban elkezdték az ősi kínai kultúra és vallás emlékeit rombolni: épületeket, szentélyeket, temetőket romboltak, könyveket égettek el. A vallást is ellenséges, régi uralkodó osztályt szolgáló intézménynek állították be. A több ezer éves kínai civilizáció és kulturális örökség felbecsülhetetlen értékei pusztultak el tömegesen a hisztérikus rombolások során.
A Napi Történelmi Forrás oldalán Baranyi Tamás Péter idézi egy korabeli fiatal fanatikus visszaemlékezését: „Az esti fényekben fürdőzve ugrándoztunk és viháncoltunk egész úton hazafelé. Megihletődve attól, amit láttunk, azt nézegettük, hogy a boltok, amik mellett elmentünk, szintén megérettek a névváltoztatásra. »Nézd, ezt úgy hívják, Jó Vagyon Fotóstúdió. Ez nem azt jelenti, hogy sok pénzt keresni, mint az a másik, a Nagy Vagyon Bolt? Mao elnök szerint ez kizsákmányolás. Nem gondoljátok, hogy ez négyrégi?« – kérdezte Dzsi-jong lelkesen. »Így van! Át kellene írni Proletár Fotóstúdióra.« »Itt egy másik. Ártatlan Gyermek Játékbolt!« – kiáltotta An Ji. Az ártatlan semleges szó. Ez hiányos osztályöntudatra utal! Mire kéne megváltoztatni?« »Mit szólsz ahhoz, hogy Vörös Gyermek Játékbolt?« Erre én válaszoltam: »Az jó lesz. És át kell még evezni a Béke Színházat is Forradalom Színházra. Végtére is, forradalom nélkül hogyan is lehetne béke!?« Nagyon büszkék voltunk magunkra. Bizonyosak voltunk benne, hogy új éppen új életre keltjük Kínát.”
1967-től kezdve a forradalom elérte a politikai vezetést,
kaotikus helyzeteket eredményezve. A káoszból aztán kiemelkedett a Négyek Bandája – az a négy vezető politikus, akiket később a kulturális forradalom legsúlyosabb atrocitásai miatt felelőssé tettek, és akiket később koncepciós perben el is ítéltek. A forradalom – ahogy az lenni szokott – felfalta gyermekeit.
Kína önpusztító évtizede(i) után aztán 1978-ban Teng Hsziao-ping került hatalomra, aki a nyitás és a reformok útjára lépve a modern, mai Kína atyjává vált.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak – és ez mostanra a németeknek is feltűnt.
A két ázsiai ország kapcsolata hetek alatt olyan mélypontra zuhant, amilyet évtizedek óta nem láttunk. Tokió katonai választ helyezett kilátásba, Peking erre visszahívta a nagykövetét.
Mint lapunk is megírta, a szlovák parlament kormánytöbbsége büntethetővé tette „a második világháború utáni viszonyok rendezésének” megkérdőjelezését.
Miközben Brüsszelben alig 1,5 százalékos növekedésben reménykednek, Pekingben egészen más léptékben számolnak.
Őszintén akart beszélni az ukrán elnök.
Hiába próbálta Macron kioktatni a kínai elnököt.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
