Egy fa világegyeteme

2021. február 25.

Győrffy Ákos

Van egy őserdő a Bükkben. Ezt ne úgy képzelje el az olvasó, mint az amazóniai esőerdőket. Nincs áthatolhatatlan bozót, nincsenek liánok. Vastag törzsű, idős bükkfák erdeje ez, amelyet lassan száz éve nem művelnek. Európában szinte alig van már ilyen erdő, a Kárpátokban is csak néhány elszigetelt folt őrzi az érintetlen rengetegek emlékét. Az Amiről a fák suttognak című, 2020-ban készült film helyszíne a bükki őserdő, pontosabban ennek az őserdőnek is egyetlen fája. Ahogy a film készítői fogalmaznak: „Főszereplőnk középmagas, vékony, száz év körüli. Származását tekintve a bükkfafélék családjába tartozik. Főszereplőnk történetén és kapcsolatrendszerén keresztül ismerkedünk meg a fák életének titkaival, azokkal a képességekkel, amelyek hozzásegítették őket, hogy a legősibb teremtmények közé tartozva ma is itt lehessenek a Földön.”

A természetfilmek többsége sematikus elképzelések mentén, egy kaptafára készül, ez a film azonban szerencsésen elkerülte ezt a csapdát. Jól láthatóan nem egy akart lenni a sok közül, hanem a maga holisztikus szemléletével azokat is megszólíthatja, akik esetleg idegenkednek a műfajtól. Az Amiről a fák suttognak szellemisége egy német erdész, Peter Wohlleben magyarul 2016-ban megjelent A fák titkos élete című könyvéhez áll közel. Ebben a kiváló könyvben a szerző az erdő életét olyan perspektívából mutatja meg, amely eléggé távol áll az iskolai biológia-tananyagtól. Az ember hajlamos a fákat szinte mint élettelen lényeket látni. Életfolyamataik lassúak, kevéssé látványosak, és jó esetben olyan hosszú életűek ezek a növények, hogy „nem találunk fogást” rajtuk. Nem emberi léptékek és perspektívák mentén léteznek.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés