Másodszor azért hamis az Orbán által vont párhuzam, mert egészen mást kér számon a brüsszeli bizottság, mint egykor a Szovjetunió Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága. Az 1956-ban Hruscsov, 1968‑ban Brezsnyev által vezetett testület a nemzetközi szinten működtetett diktatúra normáit kérte számon a magyar, illetve a csehszlovák pártvezetésen: miért nem érvényesítik következetesen »a párt vezető szerepét«, miért hagyják, hogy az egypártrendszert megszüntessék, mint Magyarországon 1956-ban, vagy fellazítsák, teret engedjenek a párttól független szerveződéseknek a közéletben, s magának a pártnak működését tegyék demokratikusabbá, mint Csehszlovákiában 1968-ban. Azért támadták azt, ami 1956-ban Magyarországon, illetve 1968-ban Csehszlovákiában elindult, mert 1956-ban szabaddá, 1968-ban szabadabbá próbálták tenni a magyarokat, illetve a csehszlovákokat. Az Európai Bizottság ma éppen az ellenkezőjét kéri számon a lengyel és magyar kormányon a kötelezettségszegési eljárásokban, a hetes cikkely szerinti eljárásokban vagy legutóbb a jogállamisági jelentésben: miért bontja le a jogállam olyan biztosítékait, mint a független igazságszolgáltatás, a szabad sajtó, a független közmédia, az emberi jogok érvényesülése, vagyis miért veszi el a jogállami biztosítékok lebontásával a lengyelek, illetve magyarok 1989–90‑et követően kiharcolt szabadságát. Ezt az alapvető különbséget mossa el a hamis párhuzammal Orbán.
Harmadszor azért hamis a párhuzam, mert a Szovjetunió »testvéri tankokkal«, katonai beavatkozással kényszerítette Magyarországra, illetve Csehszlovákiára a kommunista rendszer helyreállítását, míg az Európai Bizottság és a tagállamok többsége csak a fejlettebb országok adófizetői által nyújtott hatalmas támogatásokat vonná meg.”