Az alapvető emberi jogok megtiprása a keresztény demokrácia/teokrácia nevében

„Ez a mondat egy óvodás kiszínező füzetre emlékeztet engem, ahol a kisgyereknek, aki még nem sajátította el az olvasás mesterségét, rajzok segítségével próbálják megmagyarázni azt, hogy mi is az a család.

Ennek alapján úgy tűnik, Magyarország Alaptörvénye laza könnyedséggel infantilizálja a magyar embereket és óvodás szinten beszél nekik egy rendkívül komplex társadalmi jelenségről. Mert ennyire értékeli őket.

S miközben egyik oldalról infantilizál, a másik oldalról megkérdőjelezi emberek és emberi kapcsolatok, sőt családok létezését! Hiszen nem vesz tudomást azokról a családokról, ahol történetesen nem egy férfi és egy nő nevelik saját vagy mások gyermekét (gyermekeit), hanem éppenséggel két férfi vagy két nő, esetleg egy férfi vagy egy nő.

Mert mi is az a család, ha nem az a hely, ahol szeretet, odaadás, gondoskodás és biztonság van? Mi köze van ennek ahhoz, hogy az anya nő, meg hogy az apa férfi? Senkinek nem a neme határozza meg azt, hogy mennyire képes szeretni vagy odaadó lenni. Azt, hogy mennyire képes áldozatokat hozni azokért, akiket szeret. Ezt nem az határozza meg, hogy kinek milyen a neme, hanem az, hogy milyen ember. És ha egy ország alaptörvénye megkérdőjelezi azt, hogy a legfontosabb emberi kapcsolat, vagyis a család minősége azon múlik, hogy a szülők milyen emberek, akkor igen nagy bajban van az az ország.”