Velencei csodazsilip: ezt a dagályt megúszta a Szent Márk tér, de a többit nem fogja

2020. október 8. 7:56
Ujjongtak a helyiek és a turisták múlt szombaton a velencei Szent Márk téren: a 135 centiméteren tetőző dagály ellenére száraz maradt a tér, így most először működött a lagúnaváros „négyes metrója”, a tizenhét éve épülő Mose gátrendszer – de azért az olasz mérnöki fifika most is tartogatott meglepetéseket.

Felrobbant az olasz Twitter, és több száz gumicsizma maradt szárazon: a 2003 óta épülő, lassan tíz évet csúszó Mose gátrendszer szombaton – hosszú története során először – megvédte a Szent Márk teret a dagálytól. Másnap persze ismét víz alatt volt az ikonikus tér – de ez már egy másik történet.

A Mose (ez egyrészt a Vörös-tengert kettéválasztó Mózes olasz neve, másrészt a MOdulo Sperimentale Elettromeccanico, azaz kísérleti elektromechanikus modul rövidítése) ötlete először az 1966-os, máig rekordnak számító 194 cm-es dagály után merült fel. 1984-ben választották ki a megvalósítandó műszaki megoldást, és

2003-ban kezdődött el az építkezés – az alapkövet maga Silvio Berlusconi miniszterelnök rakta le.

A rendszer gyakorlatilag egy 78 távvezérelhető zsilipből álló gát – ezek a zsilipek alapesetben Velence lagúnájának fenekén, betontalapzatokba süllyesztve pihennek, és onnan emelkednek fel öt óra alatt, elválasztva a lagúnát a tengertől, és megállítva a dagályt. A zsilipek a Velencei-lagúna három bejáratánál helyezkednek el: a városhoz legközelebbi lidói öbölben, valamint az ettől délre fekvő malamoccói és chioggiai átjáróknál. Lidónál a Treporti-csatornán 21, a San Nicolò-csatornán 20 zsilip áll, a rendszert működtető berendezések pedig közöttük, egy mesterséges szigeten foglalnak helyet. A legmélyebb, malamoccói szakasz 19, Chioggia 18 zsilipet kapott. Malamoccónál ezen felül létesül egy átemelő is, hogy a kikötő akkor is használható legyen, mikor a Mose üzemel.

Az építkezést kísérték persze kisebb közjátékok: miután a 2011-es befejezési céldátumot 2016-ra csúsztatták, 2014-ben gigantikus korrupciós botrányba került a kivitelező Consorzio Venezia Nuova (azaz Új Velence-konzorcium). 35 érintettet tartóztattak le korrupciós vádakkal, milliós nagyságrendű kenőpénzekről szólt a fáma, és két magasrangú politikus is rács mögé került: négy év szabadságvesztésre ítélték Altero Matteolit, Berlusconi környezetvédelemért és infrastruktúráért felelős miniszterét, és két év tíz hónapra, valamint 5,8 millió euró kártérítés (!) megfizetésére Giancarlo Galant, Veneto tartomány legás elnökét. Az eljárás idejére természetesen a munkálatok is leálltak, hiszen épp a vádlottak padján ültek a vezetők, így a csúsztatott céldátum még öt évet csúszott, jelenleg 2021. december 31-ére prognosztizálják a beruházás teljes elkészültét. Közben felmerültek műszaki problémák is – az első években beépített zsanérok már el is kezdtek rozsdásodni, a 2019. novemberi főpróbán pedig sem a betontalapzat nem bizonyult elég stabilnak, sem a zsilipek vibrációja nem volt megfelelő. A velenceiek balszerencséjére épp ugyanebben a hónapban ütött be egy 1966 óta nem látott mértékű, 187 cm-en tetőző dagály, így a politika lépéskényszerbe került – a beruházást addig egyéb feladataik mellett felügyelő miniszteri biztosok fölé egy külön erre a projektre fókuszáló miniszteri biztos került Elisabetta Spitz, az állami ingatlankezelő legendásan szigorú vezére személyében. Ez persze már sok volt az addigra már bőven ötmilliárd euró fölött kóstáló beruházás kritikusainak – Mario Giordano jobboldali véleményvezér a Twitteren úgy fogalmazott, „van két biztosunk (éves költségük 560 ezer euró), akik egy fűszálat nem tettek keresztbe a Moséért, erre mi mit csinálunk? Kinevezünk egy főbiztost? És mit csinál a főbiztos? Biztosítja a biztosokat?” 

További nehézség, hogy a rendkívül bonyolult rendszer éves fenntartási költségét a legoptimistább becslések is 80 millió euróra taksálják – kész állapotában, amit jelen állás szerint legkorábban 2021 végére érhet el. Addig még igen fontos lépések vannak hátra: ahogy az Il Sole 24 ore fogalmaz,

a projektből „hiányzik az agy”, még nem készült el ugyanis a zsilipeket vezérlő irányítóközpont,

és nem állt fel a Mose üzemeltetésével megbízott hivatal sem. A várost a gátrendszer csak „ideiglenesen”, a hadsereg katonai távközlőállomásainak segítségével tudja megvédeni.

A szombati eufória után vasárnap a valóság rátörte az ajtót a velenceiekre: a szombatinál jóval alacsonyabban tetőző dagály szokás szerint elöntötte a Szent Márk teret. Történt ugyanis, hogy költséghatékonysági okokból, valamint azért, hogy a sérülékeny műszaki megoldást minél ritkábban kelljen használni, csak 130 cm feletti előrejelzett dagály esetén húzzák fel a zsilipeket, ellentétben a tervezett 110 centivel. Ez az apró különbség Velence szempontjából nagyon jelentős: a Fanpage.it becslése szerint 110 centin tetőző dagálynál a város 11 százaléka kerül víz alá, 120 centinél már a fele (így a Szent Márk tér is), 130 centiméternél pedig a 70 százaléka – és a Mose, ha egyszer elkészül, csak ezen a ponton lép majd működésbe.

A csodazsilipeket ezen a videón láthatja akcióban:

(nyitókép: Stefano Mazzola/Getty)
 

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés