Bermuda

II. évfolyam 32. szám | Meta - Jegyzet
2020. augusztus 6.
Schiffer Miklós

A nyári napokon számos férfiember automatikusan nyúl a rövid szárú nadrág után. A legtöbben azt hiszik, hogy bermudanadrágot hordanak – pedig nem: a térd alatt érő, gyakran bő és alakját vesztett, sokzsebes és zsineges ruhadarabok a bermuda egyetlen formai jegyének sem felelnek meg, csupán az bennük a közös, hogy rövidebbek, mint a megszokott nadrágok. A fantáziamintás, bő és szűkebb nadrágokat beach nadrágoknak, a térd alatt érőket kaprinak nevezzük. A lábszár közepén elvágottak, amelyek hosszúnak túl rövidek, rövidnek meg túl hosszúak, az újszerű gatya kategóriájába tartoznak: ha csak hazánkban lennének kedveltek, akkor az egykori kuruc bőszárúból lehetnének származtathatók, de a világ sok helyén hódolnak ezeknek a fura ruhadaraboknak, amelyek a legtöbb esetben pizza­futárt varázsolnak a férfiakból.

A bermudanadrág valami egészen más: egy klasszikus, amely a brit gyarmati hadseregben lett először rendszeresítve mint a keki egyenruha magas térdzoknival és fűzős félcipővel, valamint bakanccsal kiegészített darabja.

Fotó: Shutterstock

Ez a szabott, azaz a hagyományos hosszú városi nadrágok derék- és zsebrészleteit követő, de mindig térd feletti hosszal (ezt eredetileg 2,5 centiméterben határozták meg) készülő szellős nadrág a harmincas években annyira elnyerte egy bankár tetszését, hogy a Bermudákon a banki tisztviselők hivatalos öltözetévé tette.

Így lett a szürke flanel, térd feletti rövidnadrág, a térdzokni, a zakó, ing és nyakkendő a Bank of Bermuda hivatalos formaruhája, és ezért kapta a nadrág a bermuda elnevezést. A stílus egyre több turistának is megtetszett. A férfirövidnadrág népszerűsége a negyvenes években már kétségtelen volt, ennek ellenére az Egyesült Államok számos egyeteme és intézménye még az ötvenes években is tiltotta a lábakat villantó megjelenést.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés