Egy kancellár, tizenöt miniszter, és negyven ejtőernyő

„Először március végén gondoltam arra, hogy valami félresiklik, amikor meghallottam, hogy a szabad demokraták bajor parlamenti frakcióvezetője arról beszél, hogy ez most »a parlamentarizmus virágkora«, »mert minden frakció egy irányba húz«, és ez »tényleg egy nagyszerű tapasztalat«.

Az 1981-es születésű férfi bizonyára pontosan azon a napon lógott az iskolából, amikor a társadalomismeret órán »a parlamentarizmus lényegével« foglalkoztak. Biztosan sokra viszi még a politikában, legrosszabb esetben akár a politikai képzésért felelős szövetségi intézetben (Bundeszentrale für politische Bildung – a szerk.) is.

Azóta sok víz lefolyt már a Rajnán, de egyvalami nem változott: a mentális vízállás a Deutsches Ecknél. Amit a kormány elhatározott, elrendelt, elindított, azt a németek kétharmadtól háromnegyedig változó többséggel helyeselték. Heinrich Mann 1918-ban megjelent Az alattvalója dicsőségesen visszatért. A »polgári engedelmesség« kötelességgé változott.

Semmi sem okoz több örömöt a németeknek, mint engedelmeskedni, vigyázzban állni, és arra hagyatkozni, amit a kormány számukra jónak lát. Ez ugyanaz a kormány, ami kisajátítja és az őrületbe kergeti őket, ami megmondja nekik, hogy hogyan kell »Megélni a demokráciát!« (Demokratie erleben! – német kormányprogram a fiatalok demokratikus nevelésére – a szerk.), ami egyik »rendszerváltásból« a másikba botlik, ami az egész világnak »példaképül« akar szolgálni, és amelyiknek 40 »bevetésre kész ejtőernyőt« kell egy magánszolgáltatótól bérbe vennie, mert a házon belüli beszállítónál »előre nem látható késedelmek« léptek fel.

Lehet, hogy a kormány mindent jól csinált a koronaválság során. De 40 ejtőernyő egy kancellárnak és 15 miniszternek – nem sok ez egy kicsit a jóból?”