A székely mesemondó és humanista: Benedek Elek emlékezete

2019. október 2. 19:39
Mindenki meseíróként és -gyűjtőként emlékszik rá, holott ennél jóval többet tett. Egyik utolsó képviselője volt a '48-as, függetlenségi gondolatkörnek és a reformkori gyökerű liberalizmusnak. A 160 éve született Benedek Elekre emlékezünk.

Paár Ádám írása

 

Százhatvan évvel ezelőtt, 1859. szeptember 30-án született Benedek Elek író, újságíró, politikus a székelyföldi Kisbacon faluban. Benedek Elek születésnapja 2005 óta a Népmese Napja Magyarországon.

A szűkebb tájegység, az Erdővidék meséi, mondái, a huszár nagyapa elbeszélései (a napóleoni háborúról), a székelyudvarhelyi kollégium élményei formálták egyéniségét, hazafiságát és a társadalmi igazságosság melletti kiállását, amelynek hangot adott egész életében. 

Kriza János Vadrózsák címmel kiadott népköltészeti gyűjtése fordította az ország figyelmét Székelyföld néphagyományaira. Az udvarhelyi kollégium pályázatot írt ki népmesék, balladák gyűjtésére. A díjat – egy arany tollat – Benedek Elek nyerte el. Ettől kezdve Benedek Elek a saját írói ambícióit félretéve a szülőföldje népköltészeti emlékeinek gyűjtésére fordította az idejét egy barátjával, Sebesi Jóbbal együtt. 

A fiatal Benedek Elek újságíróként dolgozott, majd politikusi pályára adta a fejét. A családi élmények hatására az 1848-as, függetlenségi hagyomány és a reformkori gyökerű, nemzeti liberalizmus irányzata határozta meg gondolkodását. A nemzeti liberalizmus eszmerendszerén belül azon irányzatot fogadta el,

amely nyitott volt a továbblépésre a demokrácia irányába. 

1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1892-ig foglalt helyet az Országgyűlésben. Képviselői szűzbeszédét a korszerű magyar ifjúsági irodalom támogatásának témájában tartotta, amellyel akkor nem aratott sikert az Országgyűlésben. A képviselők jelentős része nem értette, miért lenne az Országgyűlés feladata az ifjúsági irodalom színvonalának emelése. Ne csodálkozzunk ezen! A korabeli politikai életet a tematikai aránytalanság jellemezte: a közjogi kérdés (azaz a közös minisztériumokhoz és a Bécshez való viszony), vagy, másként fogalmazva, a '67-esek és '48-asok ellentéte dominálta a közéletet, és csaknem minden modern szakpolitika alárendelődött a közjogi konfliktusnak, amely megmérgezte a századvég parlamentarizmusát. 

Egy olyan, a '67-es és '48-as, valamint a két tábort átmetsző liberális és konzervatív törésvonalra merőleges kulturális kérdés, mint az ifjúsági irodalom ügye, nem váltott ki nagy érdeklődést, és inkább megütközést keltett a Tisztelt Ház falai között. Pedig az oktatás és a gyermeknevelés intézményesülése, a gyermeki lélektan kutatása, valamint a gyermekirodalom kialakulása Nyugat-Európa-szerte megkívánta, hogy olyan olvasmányokkal lássák el az ifjúságot, amelyek színvonalasak, mind az irodalmi értéket, mind a szocializációs funkciót tekintve. 

De nemcsak a magyar közélet közjogias irányultsága volt oka annak, hogy Benedek Elek nem aratott sikert fölszólalásával! Volt egy másik oka is: az ifjúsági, és különösen a gyermekirodalmat nem tekintették egyenrangúnak az ún. „felnőtt” irodalommal. Dacára annak, hogy a kisgyerekek és kamaszok számára írni a legnehezebb, és annak, hogy az ún. gyermekírók és ifjúsági írók többsége a felnőtt közönséget megcélzó műfajok terén is aktívan alkotott. 

Ám míg például a dán író, Hans Christian Andersen regényei, útirajzai mára kortörténeti kuriózumok, színdarabjait manapság ritkán tűzik műsorra, addig meséit nap mint nap fölolvassák a gyermekeknek. Mi több, olyan meséi, mint A császár új ruhája, a Vadhattyúk, A katona és a tűzszerszám vagy a Kis Kolozs és a Nagy Kolozs „lesüllyedt kultúrkincsként” népmesévé alakultak a nép ajkán. Ennél nagyobb tisztesség aligha érhet egy írót!

Benedek Elek fordított utat járt be: ő

a nép ajkán élő meséket és mondákat emelte be a szalonok, polgári és munkáslakások világába.

Külföldön a gyermekirodalom virágkorát élte. Benedek külföldi példák alapján jól látta a jövőt és azt, amire szükség van: a hazai gyermekirodalom feltételeinek kialakítását, ehhez megfelelő folyóiratok alapítását. Olyanok előtt taposta ki az utat, mint Móra Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Tersánszky Józsi Jenő, Lázár Ervin vagy Csukás István.

Benedek Elek 1889-től részt vett a Pósa Lajos által elindított első gyermeklap, az Én Újságom szerkesztésében. Pósa Lajos élete és életműve szintén megérne egy külön tanulmányt. Mára csaknem elfelejtették, holott a gyermekvers műfajának első színvonalas művelője volt „Pósa bácsi”, akinek első, Gyermekversek című kötete 1886-ban jelent meg. Pósa és Benedek elkötelezettek voltak aziránt, hogy színvonalas irodalmi műveket adjanak a gyermekeknek, kiszorítva a sok gügyögő, csacska, giccses gyermekversikét és a rossz minőségű, gyenge külföldi fordításokat. Benedek Elek később szerkesztője lett a Jó Pajtás gyermeklapnak, de emellett írt a Budapesti Hírlapba is, és tagja lett a rangos Kisfaludy Társaságnak. Ő javasolta egy Herczog Ferenc nevű szépreményű, bánáti sváb származású írónak, hogy első regényének címlapjára írjon magyar nevet. Így lett Herczog-ból Herczeg Ferenc.

A székely ifjú feleségül vette Fischer Máriát, egy elszegényedett zsidó hajósgazda trafikosként dolgozó lányát, aki haláláig hű társa lett. Úgy ismerte meg élete párját, hogy az bízvást illene egy Benedek Elek-mesébe. Főnökével, a Budapesti Hírlap szerkesztőjével, Rákosi Jenővel együtt beugrott a trafikba egy szivarra. Hangosan vitatkoztak, és

az okos, értelmes, csinos trafikoslány beleszólt a két férfi vitájába.

A székely ifjút annyira lenyűgözte a lány okossága és szépsége, hogy fizetni is elfelejtett. Csak este jutott eszébe, hogy nem fizette ki a szivart. Másnap a pénz mellett egy virágcsokorral is kedveskedett a trafikoslánynak. Másfél év udvarlást követően a lány igent mondott a kedves, udvarias fiatalembernek. Annyira szerették egymást, hogy elhatározták, együtt halnak meg. Ez be is következett: amikor Benedek Elek kezéből végleg kihullt a toll, Mária megmérgezte magát. Utoljára megcsókolta halott férjét, majd lefeküdt az ágyába és örökre elaludt.

Benedek Elek egész életében kitartott a humanizmus, a tolerancia, a vallási, társadalmi ellentéteket nem ismerő magyarságtudat/székelység-tudat és a nemzetiségi béke értékei mellett. Hűségesen kívánta szolgálni székely népét a Román Királyságban is, amely az 1920-as trianoni békeszerződés révén megszerezte Erdélyt. Bízott benne, hogy a magyar irodalomért tehet az új állam keretei között is. Tett is, hiszen kezdeményezője, alapítója és főszerkesztője volt a Cimbora című ifjúsági és gyermeklapnak, amely 1922-től 1940-ig jelent meg, majd a rendszerváltozás után újjáalakult. 

Számos regényt írt, valamint az ifjúság számára földolgozta a magyar nép történetét A magyar nép múltja és jelene, Hazánk története, Nagy magyarok élete című műveiben. Ezek mellett földolgozta a gyermek számára a székelyföldi mondákat és meséket, valamint a magyar mese- és mondavilágot.

Benedek Elek 1929. augusztus 14-én halt meg. Mindenki meseíróként és -gyűjtőként emlékszik rá, holott ennél jóval többet tett.

Egyik utolsó képviselője volt a '48-as, függetlenségi gondolatkörnek

és a reformkori gyökerű liberalizmusnak, valamint ez utóbbi demokrácia iránt nyitott irányzatának. Egy nehéz, küzdelmes időszakban közösséget szervezett a székelyföldi magyarság körében. Soha felekezeti vagy nemzetiségi türelmetlenség, előítélet nem kísértette meg. Pósa Lajos oldalán szívügyének tekintette a színvonalas gyermekirodalom kialakítását. Méltó arra, hogy emlékezzünk rá.

Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés