Békés szerint a neoliberális gyakorlat számára nem sok jót ígér, hogy a demokratikus szuverenitás és a kulturális konzervativizmus összefogott egymással. Az új egyenlet szerint a népszuverenitás egyenlő a nemzeti szuverenitással. A globalizációnak ennél erősebb gát nem építhető, ennél gyengébbet pedig nem volna érdemes építeni.
Korfordulón járunk: a hidegháború végétől a válságig tartó húsz éves korszak volt a posztkommunista korszak, a korlátlan piacosítás, a vámhatárok lebontásának korszaka, ami azonban véget érni látszik. Úgy tűnik, felbomlóban van a globális kapitalizmus és a liberális kapitalizmus frigye és utópiája.
Visszatér a politika és vele a történelem.
A nemzetek, népek kulturális egységét is megbontották a multinacionális érdekek, amelyek kéz a kézben jártak a multikulturális érdekekkel. A „no borders, no nations” jelszavát a globális neoliberalizmus valósította meg, ennek hasznos idiótái az antifasiszták.
Békés Márton szerint a régi, bal-jobb törésvonalat felváltja egy új. A terület kerül a középpontba, a területhez kötődő szavazópolgárok állnak szemben az elittel. A horizontális felosztást felülírta a fentiek szembenállása a lentiekkel, illetve a kintieké a bentiekkel. Akik bent és lent vagyunk, azok vagyunk mi; a lenti kintiek a bevándorlók; s mindenki más az elit. Létrejött a belpolitikai keresztfront, a fentiek és kintiek ellenében összefogva. A globális világrend kozmopolita elitje áll szemben a nemzetekkel, népekkel. Az egyszerű elitellenesség kiegészül egy másik dimenzióval, mivel