Egyéves a #Metoo-kampány: merre tovább?

2018. október 16. 8:36

Lehotai Orsolya
Mérce
Beindult egy igen erőteljes ellenkampány, ami a nők egy csoportját a szexuális zaklatás, nemi erőszak és szexizmus jelenségek elkövetői melletti felszólalásokra mozgósította.

„Az elmúlt évben a #Metoo-kampány az egyik legtöbb reakciót – köztük heves kritikákat is – kiváltó eseményként söpört végig a világon. Mint tudjuk, a kiváltó ok Harvey Weinstein amerikai filmrendező esete volt, akit több női áldozat is szexuális zaklatással vádolt meg. Ez aztán begyűrűzött Magyarországra is Sárosdi Lilla és később mások vallomásával Marton László színházigazgató zaklatásos ügyeivel kapcsolatban, de előkerült Havas Henrik esete is. Azóta Sárosdi már Berlinben van, Marton újra rendez, a témát itthon nem feszegették tovább, és még mindig a felszínt kapargatjuk.

A nemzetközi és magyar sajtóban is jelentek meg olyan vélemények, melyek szerint a #Metoo kezdeményezés »félresiklott« és elvesztette a kezdeti erejét. Véleményem szerint korántsem arról van szó a jelenséggel kapcsolatban, hogy erejét vesztette volna, hanem arról, hogy beindult egy igen erőteljes ellenkampány, ami a nők egy csoportját a szexuális zaklatás, nemi erőszak és szexizmus jelenségek elkövetői melletti, illetve azokat relativizáló felszólalásokra mozgósította.

A zaklatással megvádolt Brett Kavanaugh esetében alapvetően nem az okozott meglepetést – főleg az Anita Hill-eset megtörténte és Trump ominózus puncimegragadásos és általános szexista megszólalásai óta -, hogy a republikánusok szemrebbenés nélkül megszavazták őt a Legfelsőbb Bíróság tagjának. Az ellenkampány leginkább ott érhető tetten, hogy Ford nyilvános kikérdezéséhez szándékosan egy nő kérdezőt választottak a republikánusok, hogy látszólag elvegyék a hangsúlyt a nemi alapú egyenlőtlenségek férfi arculatáról. Vagy az, hogy jobboldali kommentátorok, csoportok szándékosan nőket próbálnak mobilizálni arra, hogy alapvetően hegemón maszkulin pozíciókat és érdekeket legitimáljanak. Hogy ezzel »naturalizálva« legyenek a nők és más kisebbségek elleni kirekesztő gondolatok és eljárások az eleve egyenlőtlen politikai mezőben.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 44 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A nők miért számítanak kisebbségnek? 60 év fölött már markáns többségben vannak...

És mik azok a "hegemón maszkulin pozíciók"? Az apaság? A férjség?

Mint a tavalyi Kongresszusi Központi Családok Világtalálkozója előtt tüntető idióták! Olyan bűn rondák voltak, hogy ember nem ért hozzájuk szívesen. És az abortuszért tüntettek. Amit gondolom nagyon szerettek volna és ami férfi híján egy soha be nem következő állapot náluk.

A teljes írás alapján úgy látom, a kedves hölgy ebből a témából szeretne megélni. Ennek érdekében javaslom, alakítsa át a stílusát, különben nem fog menni. Az idegen szavaktól hemzsegő, tudományoskodó, érthetetlen és - megkockáztatom - értelmetlen mondatokkal átszőtt fogalmazásmód egy idő után a szerkesztők számára is terhessé válik, mert az olvasókat elriasztja. A népszerűsítő írásoknak érthetőknek kell lenniük. Érdemes lenne leülni az asztalhoz és újraírni a szöveget. Egyszerűen és világosan. Mintha a vasárnapi ebédnél beszélne a témáról a szüleinek vagy a kávéházban a barátainak.

Egyébként is nagyon egyszerű a helyzet. A párbeszéd megvolt, a vita lezajlott. A viták soha nem úgy végződnek, hogy az egyik fél beismeri a vereségét, hamut szór a fejére és megalázkodik. Az esetek, érvek és indokok felszínre kerültek, és immár az egyénekben hatnak tovább, alakítják a személyiségünket. A disznók bizonyos disznóságokat a jövőben már nem mernek majd megtenni.

A kampány viszont, mint általában a kampányok, túl lett tolva. Rányomultak a celebek, a szerepelni vágyók, s egy idő után hazuggá és unalmassá vált. Ami pedig az amerikai főbíróval történt, az erősen visszaélésgyanús politikai játszma.

A nők szexuális zaklatása nagyon nehezen fordítható át jogi eljárásokba, mert többnyire négyszemközt vagy zárt körben történik. Ezért hasznos, ha időnként nyilvánosan beszélünk róla. A több hasonló beszámoló tényszerűsíti, hogy az érintett személy valóban disznó. Ám a régi római jogelv, az ártatlanság vélelme nem írható felül. Ahhoz, hogy valaki jogilag elítélhető legyen, bizonyítékokra van szükség. Ám a morális elítélhetőséghez is valószínűsíteni kell az erőszakot és a zaklatást, a zavaros, hátsó szándékot sejtető vádaskodás nem elég.

Az pedig további komoly kérdés, hogy a nyilvánosság előtt valószínűvé tett disznóságért meddig terjedjen a morális büntetés. A jogi eljárás keretében kiszabott büntetéseknek is megvan a kiterjedése és határa. A morális elítélés sem lehet határtalan. (Marton László egy bizonyos "hatalmi" helyzettel visszaélve, de nem a munkájához kapcsolódóan követte el a disznóságokat. Miért kellene a munkától eltiltani? Aki tanítóként, nevelőként zaklat gondjaira bízott fiatalkorúakat, azt a büntetésen túl a foglalkozásától is el kell tiltani a bűnismétlés elkerülése érdekében.) A morális inkvizíció nem terjedhet ki az egész életre. Ifjúkori botlásokért nem lehet felnőtt embereket morális karanténba zárni. Minden bűnre, így a szexuális zaklatásra is kell, hogy legyen bűnbocsánat.

Az inkvizítor-hölgy figyelmébe ajánlom, hogy mindannyian követünk el kisebb-nagyobb morális bűnöket. Ő is fog. Azért, mert ő ebből a témából akar megélni, még nem ülhet be a megfellebbezhetetlen morális ítélőszékbe. Pl. azért, mert esetleg ott már ül valaki ...

Válaszok:
Csomorkany | 2018. október 16. 20:19

A metoo hajó léket kapott, és elsüllyedt, a neobolsevik férfigyűlölők meg nem lesznek képesek kiemelni a roncsokat.

Hű, ez nagyon ott van, gratula! Kérdés, hogy ér-e ennyit a poszt :-)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés